Idézetek a haragról
Megharagudni mindenki tud, de arra megharagudni, aki megérdemli, a megfelelő pillanatban, és éppen annyira, amennyire kell - az már a bölcsek kiváltsága.
A hálátlansághoz negatív gondolatok és érzések tapadnak. Legyen szó irigységről, haragról, elégedetlenségről vagy csak a "sosem elég" érzéséről, ezek nem hozhatják meg neked a kívánt dolgokat.
A nők haragja tovább tart a bánatuknál.
Vért vérrel lemosni nem lehet.
Hányszor lobognak bennünk csöppnyi semmiségért a bosszúállás pokoli üstjei, kutatva keressük másban a szándék rossz irányát, érvelünk meggyőződéstelenül, csak hogy tisztára mossuk magunkban azt a homokszemnyi sértett büszkeséget. És megkeserítjük mások életét egy percre, hétre, mert engedtük, hogy szeles haragunk átjárjon egy lelket abban a begombolatlan pillanatban. És nem jut eszünkbe olykor, hogy egyszerűen elakadt bennünk valahol egy villanásnyi emberséges mozdulat.
A bosszú maga az igazságszolgáltatás.
A harag nem rossz (...). Emberi. És különben is, csak mert valaki ingerült lesz, az még nem jelenti azt, hogy az is marad.
A dühöt nem csak úgy lehet kezelni, hogy lenyeled, vagy leüvöltöd a másik fejét. Van még egy módja: egyszerűen elengeded. Igazán csak ekkor fog végleg elmúlni és így tudsz továbblépni.
Aki a harag megőrzése mellett dönt, annak megkeményedik a szíve, ez az állapot pedig, akár egy áttétes rákbetegség, az egész életét felemészti.
A hét halálos bűn közül a harag talán a legélvezetesebb. Az ember nyalogatja a sebeit, cuppogva csámcsog a régmúlt fájdalmán, összefut a szájában a nyál, ahogy az esetleges jövőbeli keserű találkozásokra gondol, és élvezettel majszolja a kapott és a viszonzásul adott sérelmek minden egyes morzsáját. Mi ez, ha nem egy királyi lakoma? Túl későn veszi csak észre, hogy saját magát falta fel és emésztette meg, és önnön csontváza maradt hátra az asztalon.
Ha nem bocsátunk meg valakinek, az méregként hat. Keserűséget fecskendez a szívbe és az elmébe, és eltorzítja az ember egész látásmódját. A harag, a neheztelés és a bánat lassan teljesen beárnyékolja, és maga alá temeti a haragtartó személyt. Alattomos kórral fertőzi meg a lelkét, amely azután gonosz érzelmeket és indulatokat táplál benne.
A düh nagyon hasznos érzelem, azt jelzi, hogy valamit meg akarok változtatni. De erre is kitaláltunk orvosságot, mert konzervatívak vagyunk, és a legjobb az, ha soha semmi nem változik. Így aztán előfizetünk az unalomra. És amikor unatkozunk, akkor tulajdonképpen várunk a halálra. Mert a halál megszabadít ebből a rettenetes unalomból.
A gyűlölködés nem vezet sehova. Szóval mi értelme gyűlölni bárkit is? Elég gyűlölet van a világban anélkül is, hogy én még pluszban hozzáadnék.
Amikor a harag nagyravágyással párosul, két lehetséges kimenetele van a dolognak: vagy a frusztráció, vagy a mértéktelen ambíció.
Soha ne csapj be egy ajtót; lehet, hogy még visszatérnél.
Facebook
Pinterest