Idézetek a haragról
A bosszúvágy és a harag nem mindig jó tanácsadó. Ha a düh elborítja az agyadat, nem tudsz tisztán gondolkodni, és akkor sebezhető vagy.
Az irigység, csakúgy mint a harag vagy a gyűlölet, önmagába visszaforduló, negatív érzelem. Azaz arra nézve fájó és káros, aki érzi.
Lefekvés előtt lehetőleg ne vitatkozzunk a gyerekekkel. Attól rosszul alszanak, rólunk nem is beszélve. Jusson eszünkbe a régi mondás: "Soha ne feküdjünk le haraggal a szívünkben."
Bárki megutálhatja az emberiséget, ha lelövik. De a legnagyobbak már előtte is utálják.
Ugyanaz az erő, mely a magasba emelte, ellene fordul, és porba tiporja a diktátorokat. A Sátán abba bukik bele, hogy sátáni. És a gyűlölködő abba, hogy a saját gyűlölete fölzabálja.
Szerintem, ha valaki nagyon sokáig hordozza a dühét, hozzászokik. Kényelmessé válik, mint ahogy a bőr bakancs is betörik. És végül annyira hozzászokik, hogy nem is emlékszik, milyen volt előtte.
A harag isteni rendeltetése az, hogy konstruktív cselekvésre ösztönözze az embert, ha bűnnel vagy igazságtalansággal szembesül.
A rossz, a szeretetlenség, az igazságtalanság haragot vált ki belőlünk. A haragnak azonban nem az a célja, hogy bántó módon viselkedjünk azokkal szemben, akik ártottak nekünk. A harag isteni rendeltetése az, hogy pozitív és szeretetteljes cselekvésre késztessen annak érdekében, hogy az igazságnak érvényt szerezzünk, és helyreállítsuk a kapcsolatot azzal, aki vétett ellenünk.
Az indulatainkon való uralkodás nem azonos a harag elfojtásával. Csupán azt jelenti, hogy nem a megszokott módon reagálunk a haragunkra.
Mikor haragszunk, emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy nem ismerhetünk minden tényt és körülményt, ezért nem árt megkérdeznünk a másik felet, nehogy téves következtetéseket vonjunk le.
Aki elfojtja a haragját, az többnyire tagadja is, hogy ő mérges lenne. Erre különösen is hajlamosak azok a keresztények, akik a haragot bűnnek tartják.
A harag érzése önmagában nem bűn, az viszont már bűnös dolog, ha megtűrjük és elraktározzuk magunkban. A keserűség az elraktározott harag következménye.
A dühkitörés, illetve a harag elfojtása mindenkinek árt, elsősorban annak, aki haragszik, de a körülötte élőknek, sőt a tágabb környezetének is.
Nem számít, milyen régen történt az eset, sohasem késő feldolgozni a mélyen eltemetett haragot.
A legjobb, amit a haragos emberrel tehetünk, hogy végighallgatjuk.
Facebook
Pinterest