Idézetek a haragról
Sokszor azok a leghajlamosabbak az indulatkitörésekre, akik okosnak, olvasottnak tartják magukat, vagy mások, különösen a férfiak fölé helyezik magukat. Nagyon súlyos vétek, és fölöttébb kellemetlen, ha egy nő heves dührohamban tör ki.
A férfiak nem szeretik, ha a nők kijönnek a sodrukból, és igyekeznek megbüntetni őket ezért. Nagyon hamar eljutnak odáig, hogy a legrosszabbat feltételezik a nőkről.
Ha az ember túlzottan uralkodik az indulatain, azzal csak ront a helyzeten. A gyerekeknél ezt időről időre megtapasztaltam: minél inkább elnyomja őket az ember, annál nagyobbat robban az indulat, mert végül úgyis kitör belőlük.
A harag kevésbé komplikált, mint a félelem; a védekezés biztonságosabb, mint a kiszolgáltatottság.
Nincs vigasz a dühben. A düh emészti a lelket, míg már nem is marad lélek.
A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül. A bosszú elrabolja, foglyul ejti, megcsonkítja az embert, mi pedig csak gyötrődünk és gyötrődünk, amíg meg nem szabadulunk a parazita szívókorongjaitól.
Botrány abból van, amiből csinálunk.
Ha egyszer elfog bennünket a harci kedv, gyakran nem teszünk különbséget aközött, hogy ki mérgesített fel, és aközött, hogy ki szenvedi el megtorlásunk következményeit.
A bosszú (...) ahhoz a kőhöz hasonlít, amely, miután az ember keservesen felgörgette a hegytetőre, annál hatalmasabb erőszakkal robog vissza rá, és töri el azokat a csontokat, amelyeket izmai mozgásba lendítettek.
Tipikus plebejus reakció gyűlölködni, ha valamit nem értesz.
A "görénykedés" ellenmérge a melegség, a szeretetteliség, a jó humor és a nyíltság.
Egy tökéletesen biztos módja annak, hogy megszabaduljunk a bennünk felgyülemlett dühtől, fajdalomtól és gyötrődéstől, ha valaki másnak okozunk fájdalmat és gyötrődést.
A bosszú nem helyettesítheti a családodat (...). Nem jó barát, és nagyon rideg társ.
Bármi dühít is fel minket, nyugtassuk meg magunkat - történt, ami történt, illetve bárki bármit tett vagy mondott is. Aztán tudatosan döntsük el, hogyan akarjuk magunkat érezni, majd tegyünk is ezért.
Aki a sértődésre pazarolja az idejét, nem értékeli az életet. Aki egy sérelem kapcsán újabbakat, apróbbakat, régebbieket hoz fel, nem értékeli a jelen legszebb pillanatait. Valószínű, a jövő szépségeit sem fogja észrevenni.
Facebook
Pinterest