Idézetek a haragról
Mindig célravezetőbb kilépni a nehéz szituációból, akár csak egy pillanatra is, mint elveszíteni a fejünket és türelmünket, mert amit ilyenkor tennénk vagy mondanánk, mélyebb nyomot hagy (...), mint gondolnánk.
Az emlékeket és a haragot nem lehet rendeleti úton betiltani.
Csak addig haragudhatik az ember, amig szerethet.
Nem kell erősnek és nagynak lenni, csak beszélni kell tudni, kinyitni a szádat és mondani valamit, amitől a másik ember dühös lesz. A szavaknak erejük van. Ha a megfelelő kifejezéseket a megfelelő időben alkalmazod, mások csak úgy füstölögnek a méregtől, anélkül, hogy bármilyen testi erőszakot alkalmaznál.
Néha jobb csendben maradni, mint beszélni. Néha csak olyan dolgokat mondunk a másiknak, ami bántó, és aztán veszekedni kezdünk. Néha olyan dolgokat is mondunk egymásnak, amit nem kellene.
Soha ne hagyd, hogy a másik ember egyenesen rád zúdítsa haragját. Térj ki előle, vond el a figyelmét, akár helyeselj is neki! Billentsd ki elméjét az egyensúlyából, és akkor már tetszés szerint bármilyen irányba terelheted!
A harag kitöltése nem oltja el a düh lángját. Ellenkezőleg: táplálja azt.
Ha igaztalan támadást tapasztalunk, az, ha az elkövetőre gondolunk, táplálja a haragot és az agressziót. Empatikusabbá válunk, ha az áldozatra tereljük a figyelmünket, ami növeli az esélyét annak, hogy konstruktív irányba tudjuk terelni a haragunkat. Ekképpen ahelyett, hogy megpróbálnánk megbüntetni a kárt okozókat, nagyobb valószínűséggel segítünk a bántalmazottakon.
Túl késő, hogy visszakapjam a régi életemet, de nincs túl késő, hogy tönkretegyem a tiédet.
Mikor bosszút állsz valakin, igazából a lehető legnagyobb tiszteletet fizeted vissza. Mintha azt mondanád: olyan mértékben befolyásoltad az életem, hogy viszonoznom kell. Olyan mélyen befolyásolnom kell az életed, mint ahogy te az enyém. A bosszú talán a végső üdvözlőlap. Igen. Mikor így gondolsz rá, a mondás igaz: édes a bosszú.
Sose hagyjátok, hogy elragadjon a düh, (...) borzalmasan rontja a hatékonyságot!
A szeretet közelebb visz a másik emberhez, a harag pedig szembeállít vele.
Eszetekbe jutott valaha, hogy ahol nincs harag, ott szeretet sincsen?
Minél súlyosabb a minket ért sérelem, annál valószínűbb, hogy spontán reagálunk ahelyett, hogy átgondolt választ adnánk - vagyis úgy viselkedünk a bántalmazóinkkal, ahogy azt az érzéseink diktálják, nem pedig úgy, ahogy kellene.
Amikor valaki haragszik a másikra, nem a másikra haragszik. Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni, és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut a saját szerencsétlensége és gyávasága.