Idézetek a haragról
Csak a tudatlan ember haragszik - a bölcs megértő.
Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között.
A megcsalatott szenvedély, a megsértett hiúság bőbeszédű. A rossz hajlam, a csalódás, a bosszú a legjobb rendőrkém.
A düh egy olyan érzés, amit azok éreznek, akiknek számít valami.
Sosem bocsátunk meg azoknak, akiket megbántottunk.
Nem bolondság-e párbajozni, ha ezzel az igazság kárt szenved?
A másik személy ellen irányuló harag valójában a saját felelősségem elhárítása az emocionális konfliktusok terén.
Nem az a hős, aki az oroszlánt legyőzi - az a hős, aki a dühét legyőzi.
Egy úriember soha nem bánt meg senkit véletlenszerűen.
Mert egyszer el kell mondani, össze kell sűríteni, formába kell önteni, ahogy a dolgok viselkednek, ha az ember kényszeríti magát, hogy szavakkal jelenítse meg a benne fortyogó, formátlan indulatokat.
Mi, emberek olyan angyal-jelöltek vagyunk, akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél vagy, indulatod habját gyorsan lesöpröd. (...) Ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe, hogy csak ember vagy te is. Éppúgy, mint aki megbántott.
A bosszú önmagában nem elég. Vesztünk, ha olyanokká válunk, mint az ellenség.
Úgy éreztem, egyetlen érzelemre vagyok képes, saját magam gyűlöletére.
Én arra nem haragszom, akinek ereje van. De aki egy papír mögé bújik, és úgy fenyegetőzik...nincs ingerlőbb a papírhatalomnál.
Az emlékezés bosszúra sarkall.
Facebook
Pinterest