Idézetek a haragról
Gyűlölet: az a mélységesen banális mechanizmus, hogy kivágom azt a fát, amire nem tudok felmászni. Gyűlölet: mélyebbeket gondolunk felőle, mint amilyen csekélyben tanyázik az egész. Gyűlölet: paradox szerelmi vallomás: olyan szeretnék lenni, mint te, de nem és nem tudok, tehát dögölj meg, mert elérhetetlenül szép vagy, ne legyél, ne lássalak! Gyűlölet: útjelző táblákkal gazdagon ellátott, eltéveszthetetlen, kövezett út az őrülethez... Minden valamennyire markáns ember felizzítja az effélére hajlamosak gyűlöletét: ez a minőség fonák visszaigazolása. A valamilyenségnek ez az ára. Ugyanők viszont azt is megkapták ajándékba, hogy aki szereti őket, az borzasztó nagyon. Nincs langy középút, mert az a középszeré. Ami engem illet, igyekszem minél láthatatlanabbá válni azok számára, akiket kínoz a létem. Ugyanis, ha bármi módon reagálok a gyűlöletre, létrejön az ördögi kör; ez ellen egyetlen humán védmódszer van: az, hogy megszakítjuk a láncot. Ki lehet állni a pástra, de minek?! A butaság nem vitaképes; nem más, mint elemi erő: hülye leszek pert indítani a földrengés ellen.
Neheztelni annyi, mintha mérget vennénk be, és arra várnánk, hogy a másik haljon meg.
Semmi rosszat nem kívánok neked, csak azt, hogy lássam, amint rád zuhan egy taktikai atombomba.
Azt hinnéd, hogy vagy elfojtod a dühödet, vagy kiadod magadból. De van egy harmadik lehetőség is: hagyhatod elmúlni. És ha ez megtörtént, a düh csakugyan megszűnik, és tovább tudsz lépni.
Aki haragszik, az más vétkéért önmagát bünteti.
A társadalom bizonyos sértéseit azzal a vigasztaló tudattal kell elviselni, hogy ebben a világban eljön az idő, amikor - ha nyitott szemmel jár - még a legkisebb ember is bosszút tud állni akár a leghatalmasabbakon is.
Furcsa dolog a káromkodás, ha komolyan megy. A test is kiizzadja az ártalmas nedveket, a lélek is kiizzadja az ártalmas indulatokat. A léleknek ez az izzadása a káromkodás. Közel áll az átokhoz, de mégse az. A hajdankor nagy népei tudtak átkozni, de nem tudtak káromkodni. Homér látta vak szemével az átok istenét, s nőalaknak látta. A káromkodás őelőtte bizonyára férfialakú isten lett volna. Az egyház is százféle átkot ismer, de káromkodást nem ismer. Az átok egyházi intézmény, a káromkodás vétek. A pokol és a tisztítótűz is átok. Akiket Dante itt talált, azoknak csak jajgatását és fogcsikorgatását hallotta. Aki csak jajgatni és fogcsikorgatni tud: annak irtóztató büntetés a pokol. A magyar ember nemigen fél a pokoltól, mert ő ott is huszárosan kikáromkodja magát, s tudja, hogy ezáltal nagyot könnyít lelkén. Az ördög, ha káromkodni tudna, nem vinne el annyi embert. Mert akit jól összeszidna: annak aztán békét hagyna. Csúnya dolog a káromkodás, de íme, haszna is van.
A béke arra való, hogy az ellenfelek elfelejtsék haragjukat. A harag átmenet, a béke állandó.
Ülök ennél az üres íróasztalnál, és egyre rezeg bennem az inger, hogy kirohanjak ebből a lakásból. (...) Ott van a doboz a sportszatyrom fenekén, húsz minor trankvilláns, testre szabott nyugtatók, előkotorhatnám a kis fehér dobozt, bevehetném belőle az adagomat, nem akarom, nem kellenek a nyugtatóik… Semmit se akarok. Vagy mégis. Magamról tudni, azt nem akarok.
A bosszúvágy a legüresebb érzések egyike.
Akit a bosszú vezérel, az nem tudja megváltoztatni a világot.
A gyermekkor és a kamaszkor vak, perzselő haragja volt ez, irányítatlan, forrongó érzelem, amely - mint a szelep nélküli tartályban gomolygó gőz - bármelyik pillanatban kirobbanhatott.
Talán több kárt okozott volna, ha hirtelen nem döbben rá, milyen felesleges az egész. Bűnbánatra tanítani Istent? Nevetséges. Egyszerűen nem tudta keresztüljuttatni fájdalmát és dühét az acélfüggönyön, ami ezt a világot elválasztja attól a másiktól. Ha létezik egyáltalán másik világ.
Emlékezz, hogy ebben a dühödt világban senki sem annyira jelentős személy, hogy feldühítsen téged, ha úgy döntesz, hogy nem leszel bosszús.
Facebook
Pinterest