Idézetek a gyermekről
Sárkány leszek, tűzokádó, nem kell nekem avokádó. Én királylányt reggelizek, nem is egyet, hanem tizet!
A csecsemő (...) érdekeiért az egyetlen számára hozzáférhető eszközzel, aranyosságával harcol.
A gyerekeket minden életkorban az hajtja, hogy kiderítsék, mivel lehetnek sikeresek kortársaik között, és ezeknek a stratégiáknak sokkal nagyobb elsőbbséget tulajdonítanak, mint bárminek, amit a szülők próbálnak rájuk sózni. A belefáradt szülők tudják, hogy nem versenyezhetnek gyermekük társaival, és ezért jogosan ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekük a lehető legjobb környéken nőjön fel.
A gyerek nem tudja, hogy ki ő; csupán azt tudja, hogy mások mit gondolnak róla.
A gyerek nem az életre készül, hanem él.
Gyermek ha ébred elhagyottan, S tekintete sötét zugba mered, Azt látja épp, amit nem láthat ottan, Szeretve hívó két szelid szemet.
A gyermekszülés a legnagyobb szerencsejáték.
Az egyetem felemészti (...) az emlékeket, és az ottani élmények megváltoztatnak bennünket. Ha akarjuk, ha nem, megtesszük az első lépéseket a felnőttkor felé. Döntenünk kell, kik vagyunk és mi lesz belőlünk. Valami nagyobb és jobb felé száguldunk.
Fiatal éveid a legizgalmasabb és legkalandosabb éveid lehetnek. Becsülj meg hát minden pillanatot!
Tudom, hogy felnőtt koromban (...) majd megbecsülöm a pénzt, amit nekem kell megkeresnem, majd visszasírom még a gyerekkoromat, amikor mindenem megvolt, és majd megtanulom, hogy milyen az élet, de sajnos a magam kárán. Csak az a baj, hogy nekem ezek közül egyik se olyan fontos, hogy siessek miatta felnőni, és különben is, szeretek mindent az utolsó percre hagyni.
A felnőttek mindent előre tudnak. Azt is, hogy leesem onnan, azt is, hogy összetöröm, azt is, hogy felgyújtom, azt is, hogy kiöntöm, azt is, hogy megfázom, azt is, hogy tönkreteszem, és azt is, hogy nem lesz ennek jó vége. Csak azt nem értem, hogy akkor miért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz.
Az, ami a szülők és a gyerekek közt történik, a vádak, amelyek elhangzanak, a tétova bocsánatkérések, azokat nem értheti senki más.
Mindennek megvan a maga ideje: ha felnőttként hadakozunk, nem megfelelő dolgot teszünk, nem megfelelő időben. A gyerekkor az az időszak, amikor ki kell élnünk és örökre nyugalomba kell küldenünk ezt az ősi örökséget, és akkor is csak jelképes cselekedetek segítségével.
A gyerekeknek kell egy szemernyi mellőzés, ahogy egy csipetnyi unalom is. A mellőzéstől jön rá az ember a saját jelentéktelenségére, az unalom pedig sokszor elgondolkodásra, fürkészésre, felfedezésre késztet.
Mi felnőttek sosem emlékszünk a gyermekkorunkra. Csak azt hisszük, hogy emlékszünk rá, és ez még veszélyesebb. A színek élénkebbek, az ég magasabbnak látszik. A gyerekek folyamatosan egyik megdöbbenésből a másikba esnek. Annyira friss és erős benyomások érik őket, hogy az már-már ijesztő.
Facebook
Pinterest