Idézetek a gyermekről
Hagyd a mesekönyvet olvasatlan, Itt a helyed, ma egy ilyen nap van! Így, sokan együtt ünnepeljük a gyereknapot, Ennek örömére most kiabáljunk egy jó nagyot! Legyen most minden nap csakis a mi napunk, Énekeljük hangosan: együtt vagyunk! Reggelente majd mindig vidáman ébredünk, Még egyszer, most hangosabban: együtt leszünk!
A felnőttek eldöntötték, az év egy napja a gyerekeké. Azt nem mondták, hogy mért csak egy, s azt sem, hogy a többi kié. Csokoládét, lufit, rágót ilyenkor ingyen osztanak, S azt hiszik, így bepótolják, mit egész évben mulasztanak.
Egy gyermek olyan, mint egy forradalom (...): az ember elindítja, de nem szabályozhatja, mi lesz belőle.
Nincs idegesítőbb a gyermeki csacsogásnál, és nincs szomorúbb a csendnél, ami utánuk marad.
A tulajdonjog a tipegő szerint Ha tetszik, akkor az enyém. Ha az én kezemben van, akkor az enyém. Ha el tudom venni tőled, akkor az enyém. Ha nemrégen nálam volt, akkor az enyém. Ha az enyém, akkor soha nem tűnhet úgy, hogy a tiéd. Ha épp építek valamit, vagy kirakóval játszom, akkor minden alkotóelem az enyém. Ha úgy néz ki, mint az enyém, akkor az enyém. Ha én láttam meg először, akkor az enyém. Ha játszol valamivel, és leteszed, akkor automatikusan az enyém lesz. Ha eltört, akkor a tiéd.
A gyermekünk a legjobb és legrosszabb részünk.
Életünk végéig a testünkben lakozó gyermekek maradunk. Megzavarodott gyermekek.
Mikor a gyerek megnő, nem szokás gyászolni, holott volna rá ok. Az a négyéves kislány olyan visszahozhatatlan, mintha meghalt volna.
Az egyenlőség érzése velünk születik. A gyermek csak a korkülönbség szerint osztályozza az embereket.
A gyereket meg kell ismertetnünk a csodálatos nyelvvel: az ünnepélyes, a nagy, a szép szavakkal is. Milyen sokszor lekezeljük a gyerekeket a nekik szánt könyvekben, imákban, versekben. Pedig már egy hatévest is megborzongathat a Biblia nyelvezete vagy Miltoné.
Különösen szeressétek a gyermekeket, mert vétek nélkül valók, mint az angyalok. A mi örömünkre vannak a világon, hogy jobbá tegyék szívünket.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A gyermek, Uram, szülei lényének egy darabja, ezért ha jó, ha rossz, úgy kell szeretnünk, akár saját életünket, lelkünket.
Minden gyerek jó. Jó, ha jól érzi magát a világban, ha biztonságban van. Ha a szülei mosolyognak, ő is mosolygós. Ha feszültek, ő is feszült. Ha barátságosak, ő is barátságos. Ha nem őszinték, ha titkolóznak, ő is így tesz. Szomjazik a jó példára és a szeretetre. És, ha rosszul érzi magát, ha "rosszalkodik", a legtöbb, amit érte tehetsz, hogy még jobban szereted.
A gyerekek természettől fogva hiszékenyek. Miért is ne lennének azok? Úgy érkeznek erre a világra, hogy nem tudnak semmit, és felnőttek veszik körül őket, akik hozzájuk képest mindent tudnak.
A gyereknek természetesebb tápláléka a vers, mint a próza. A kép színesebb, ha rímmel jön, s amit el nem mond a mondat, megértet a ritmus.
Facebook
Pinterest