Idézetek a gyermekről
A gyerekeket az izgatja leginkább, amit el akarnak titkolni előlük.
A világ összes beteljesületlen álma sem ér fel azzal, hogy életedet odaadhatod akár csak egyetlen csodálatos gyermekért.
A gyermekeid lesznek a te élő emlékműveid, akár tetszik, akár nem.
Az okos gyerekek bármire képesek, amit csak szeretnének. (...) Ha sokat dolgoznak, meggazdagodnak. Minden ilyen egyszerű.
Legtöbbször kétéves kora után kezd a gyerek felfigyelni a férfiak privilegizált helyzetére, még a férfi és a nő legszimmetrikusabb kapcsolatára törekvő családban is. (...) A gyerek pontosan megfigyeli, hogy ki néz tévét és ki mosogat, vasárnap ki megy meccsre és ki takarít, ki ordítozik gyakran és ki csitít, kié a büntető hatalom, "Megmondom apádnak!" és ki horkol hangosan, mégsem szólnak rá. Megérti, hogy jobb férfinak lenni, vagy ahogy a szociológusok mondják, a férfié a jutalmazott szerep.
A félelmek... csak halvány utánzatai annak a rettegésnek, amellyel minden gyermek szembekerül a sötétben, a kiságyban - nincs olyan, akinek elmondhatnák, és aki tökéletesen megértené, mi a baj, ilyen csak egy másik gyerek lehet. A gyermek számára nincs az a csoportterápia, pszichológus vagy pszichiáter, amely és akik segítenének megbirkózni az ágy alatt lappangó, vagy éjjelente a pincében bujkáló valamivel, ami ott sandít, motoz és fenyeget, ahova már éppen nem látni. Minden egyes éjszaka ugyanennek a magányos küzdelemnek a színtere; az egyetlen gyógymód a képzelet begyöpösödése - ami a felnőtté válással jön el.
Ha visszatekintek a gyermekkoromra, sajnos, azt kell látnom, hogy nagyon undok kisgyerek voltam. Igen nagyra tartom a szüleimet, hogy ennek ellenére hagytak felnőni. Oly egyszerű lett volna valamit a fejemre ejteni az ablakból. Biztosan százszor is érezték a kísértést, de valami visszatartotta őket. Bizony, nagy kártevő voltam a ház körül.
Néha nem könnyű bizonyos tényeket megértetni a gyerekekkel, de ha mondandókat a jelenlegi céljaikhoz és vágyaikhoz igazítjuk, sokkal nagyobb esély lesz rá, hogy meghallgatnak bennünket.
Az anyai szidásnál semmi sem hatásosabb abban, hogy az ember az asztallapig alig felérőnek érezze magát.
A gyerekek igazi katalizátorok. Attól a pillanattól, hogy ott vannak neked, az életben minden átértékelődik, és egy ősi ösztönből fakadóan válsz képessé arra, hogy ne törődj önmagaddal, mert ők sokkal fontosabbak nálad.
Nyugalmat találok az újszülöttek sírásában. Jó tudni, hogy ennyi küzdeni akarással jövünk a világra.
A mai fiatalok viselkedését megérteni lehetetlen, cinizmusuk, nemegyszer szentségtörő gátlástalanságuk könyörtelen és kiszámíthatatlan nemzedékké teszi őket. Nincs akadály, amely feltartóztathatná őket, talán még a halál sem.
Apa csak egy van. Igaz, van, hogy nincs. De amikor nincs, akkor is küzdünk vele: a hűlt helyével, meg azzal, amikor kiderül, valaki mégiscsak van.
A világnak azokon a gyerekkori lélekföldrajzi tájain, amelyek Isten és ember háta mögött helyezkednek el, valahogy kibogozhatatlan és életre szóló egységben jelennek meg a világ jó és rossz juttatásai.
Ha szeretnénk valamit egy gyermekben megváltoztatni, először meg kell vizsgálnunk, hogy nem olyasmiről van-e szó, amit saját magunkban kell megváltoztatni.
Facebook
Pinterest