Emily Giffin

Azt mondják, hogy a titkok kísértenek, és nem hagynak nyugodni. Hogy megmérgezhetik a kapcsolatokat, és viszályt szíthatnak családokban. Hogy a végén csak az ment meg a rád nehezedő súlytól, ha elmondod az igazat.

Az egyetem felemészti (...) az emlékeket, és az ottani élmények megváltoztatnak bennünket. Ha akarjuk, ha nem, megtesszük az első lépéseket a felnőttkor felé. Döntenünk kell, kik vagyunk és mi lesz belőlünk. Valami nagyobb és jobb felé száguldunk.

A titok és a hazugság majdnem ugyanaz.

Az van, ami van, és semmi értelme a múlton rágódni vagy azon, hogy mi lett volna, ha.

[Vannak] régi srácokról készült fotók, amiket az ember mindig ki akar dobni, de amiktől sosem tud megválni. Általában egy régi cipősdobozba gyömöszöljük ezeket a képeket, a dobozt meg jól eldugjuk a szekrényünkben, és közben arra gondolunk, senkinek sem ártunk vele, ha megtartjuk őket. Aztán eljönnek azok a pillanatok, amikor az ember előveszi a dobozait, és megpróbálja felidézni a régi, szép időket...

A szerelem ritkán, sőt majdnem sohasem egyenlő. Az egyik fél mindig szerelmesebb, mint a másik.

Élj a jelenben, és ne rinyálj a múlt miatt!