Idézetek a fiatalságról
A kamaszkorról az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy természetes, mi több, szükségszerű velejárója a lázadás. A tapasztalat azt mutatja, hogy aki gyerekkorában nem lázadt, az egyszer előbb-utóbb bepótolja. Ha harmincévesen, hát akkor. De akkor azért már jóval kellemetlenebb.
A kamaszok nem változtak, ugyanolyanok, mint tíz vagy száz éve. (...) A világ, a környezetük változott meg. A minket körülvevő környezet változott meg, és már sokkal nagyobb nyomás alatt tart mindenkit, nem csak a fiatalokat.
A serdülőkor (...) az az időszak, amelyre, ha felnőttként visszagondolunk, még ha fel is sejlenek a nehézségek, balhék, akkor is elérzékenyülünk.
Öt fiatalok közti beszélgetést hallottam a napokban. Mindegyik az unásig ismert közéleti témákról szólt. Innen üzenem a harminc alattiaknak: inkább futkározzanak pucéran a szűnni nem akaró esőben, maradjanak az ágyban két hétig, írjanak ódákat egymásnak, találgassák, melyik felhő mit ábrázol, mintsem a fölöttük járó generációk idült marhaságait hallgassák szüntelen.
A fiatalok szeme a csillagokra tekint, és az ifjúság szelleme ritkán földhözragadt.
A fiatalság maga az élet.
A kamaszok az idők kezdete óta furák, és ezután sem lesz ez másként. A szemüket forgatják, csapkodják az ajtót, és "soha" vagy "mindig" végletekben beszélnek. Minden kölyök hajlamos bedobni a "Te sosem engedsz nekem semmit" fordulatot egyszer-kétszer... napjában. A szülők, akik túlreagálják az effajta megjegyzéseket, csak hogy bizonygassák a maguk igazát, és "nyerjenek" - sosem nyernek. Ha megpróbálják, azzal csak annyit érnek el, hogy példát adnak gyermeküknek arra, hogyan legyen basáskodó, és hogyan adjon övön aluli ütéseket.
A gyerek ne felnőtté válni siessen (...), és az öreg ne visszafiatalodni akarjon.
A fiatalság mindig lázadt, nincsen ezzel semmi baj, de kérlek benneteket, ne a szüleitek és a nagyszüleitek által felépített hagyományt akarjátok lerombolni, hanem előbb tanuljátok meg tisztelni azt, majd teremtsetek maradandót, mert hiába állítjátok, hogy a jövőt akarjátok építeni, amíg az utcán töltitek minden időtöket, és nem erősítitek meg a család intézményét, addig minden erőfeszítésetek hiábavaló.
Amikor az ember fiatal, azt képzeli, még temérdek ideje van, hogy azt tegye, amit eltervezett. Nem veszi észre, hogy az idő múlik. Ez a baj. De az idő attól még múlik.
Van, aki megéli, hogy fiatal, és nem csak beszél róla.
Tinédzser korodban az a legrosszabb dolog a világon, ha valamiben különbözöl a többiektől, de minél idősebb leszel, annál jobban megérted: éppen a jellegzetességed az erősséged, a fegyvered, a páncélzatod.
A gyerekkor nem apránként, fokozatosan ér véget, hanem egyetlen váratlan, visszavonhatatlan pillanatban, ami néha már a gyerekévek közepén, de néha csak fiatal felnőtt éveinkben következik el.
Egy saját, jól bejáratott zöldséges erősebb jele a felnőttkornak, mint az érettségi.
A fiatalság jellemzője, hogy az élet rövidségéről nem vesz tudomást, merész vágyait az időre bízza, s azt hiszi, majd mind valóra váltja.
Facebook
Pinterest