Idézetek a fiatalságról
Az öregség a tévedések korszaka, az ifjúság a csalódásoké.
Amikor hatodikos voltam, anyám ellátott a szokásos könyvekkel a pubertásról meg a serdülőkorról, úgyhogy észre kéne vennem, milyen "gyönyörű" és "természetes" és "varázslatos" változáson megyek keresztül. Süket duma. Semmi más. Ő folyton panaszkodik, hogy őszül, meg hogy lötyög a bőre, de nekem hálásnak kéne lennem, hogy az arcom tele van pattanással, mindenütt szőrösödöm meg hogy a lábam egy hüvelyket nő egyetlen éjszaka alatt. Sima süket duma.
A fiatalok már csak ilyenek. Maguk szabják a határokat, és meg sem kérdezik, hogy a testük bírja-e. De a testük mindig bírja.
A fiatalok befolyásolják a szüleiket a politikában, az olvasásban, a zenében - és nem fordítva, ahogy a naivabbak gondolják. Másrészt viszont a szülők befolyásolják a fiatalokat abban, amit úgy hívunk, hogy "értékrend". Bár a kamaszok természetüknél fogva lázadók, mindig elhiszik, hogy a családjuk tudja, mi a helyes. Lehet, hogy furcsán öltözködnek és olyan énekeseket szeretnek, akik üvöltöznek és gitárokat zúznak - de ez minden. Nem mernek messzebbre menni és valódi forradalmat csinálni a szokásokban.
Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed, semmi sem bánthat, mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek, hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged, de ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű, és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál életed során.
A fiatalság nincs összefüggésben az évek számával, csak a lélek frissességével.
Talán az ifjúkor túlzásával túl könnyen szórjuk el rajongásunkat, mert tévesen azt képzeljük, mindig lesz miből adnunk.
A fiatalság olyan hiba, amiről az idő, sajnos, túl hamar leszoktatja az embert.
Amikor fiatal vagy, minden a világ végének látszik. De nem az, az éppen a kezdet.
Nem hinném, hogy bárki bármin keményebben dolgozna, mint egy serdülőkorú azon, hogy elfogadják, befogadják a többiek. Még az Egyesült Államok elnöke is olykor elmegy szabadságra, a légi irányítók is lazítanak néha, de ha megnézünk egy átlag iskolás gyereket, az napi huszonnégy órában és az egész iskolaévben, szünet nélkül görcsöl (...) azon, hogyan lehet betörni a belső körbe, a kiválasztottak szentélyébe. Nos, itt a trükk: nem rajtunk múlik. Csak az a fontos, hogy mások mit gondolnak arról, hogyan öltözöl, mit eszel ebédre, mit nézel a magasságos tévében, milyen zenét hallgatsz az iPodon. Mindig is azon törtem a fejem, hogy ha csak a mások véleménye számít, akkor vajon lehet-e az embernek egyszer az életben sajátja?!
Fiatal az, akinek fogalma sincs róla, hogy a régi szép idők az most van.
A kamasz kudarca az, ha hagyják, hogy meggyőzzék a tulajdon nyomorúságáról.
A serdülőkor egy időszak. Több éves dac azonban már életforma.
Mindenki az örök fiatalságról ábrándozik. A kérdés, mihez kezdenek vele, ha már megszerezték.
Fiatalságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén.
A fiatalság olyan hiba, amely napról napra kevesbedik.
Csak egyszer vagyunk fiatalok, utána más mentséget kell keresnünk.
Hiábavaló fiatalnak lenni szépség nélkül és szépnek lenni fiatalság nélkül.
A serdülőre jellemző, hogy nagylelkűen meg akar halni azért, amiért az érett ember alázatosan élni akar.
Facebook
Pinterest