Idézetek a fiatalságról
A kamaszok viselkedését nem a kockázat észlelése, hanem a kockázat ellenére várható jutalom lehetősége motiválja. Más szóval a kamaszok meggondolatlansága mögött a vágyak kielégítése húzódik meg, és a kockázatos tevékenységekbe bonyolódó kamaszok, akik soha vagy szinte soha nem tapasztaltak negatív következményeket, nagyobb valószínűséggel ismétlik meg a zabolátlan viselkedést a további kielégülés reményében.
A kamaszkort részben az teszi olyan nehézzé, hogy a tinédzser elsősorban az érzelmei, nem pedig a józan esze vezérletével reagál a világra. Ezt nem csak a felnőttek tudják, hanem a tinédzserek is. Sokszor tekintik az életüket "drámának", amely a körülményektől függően "túl elviselhetetlen" vagy "túl csodálatos".
A kamaszkor túlélése sokszor csak annyit jelent, hogy kihajózunk a tinédzserekkel a nyílt, kavargó tengerre, és kivárjuk, amíg elérjük a nyugodtabb vizeket.
Mivel a kamaszkor egyébként is a hangulatingadozások és a magatartászavarok időszaka, minden eddiginél fontosabb, hogy a szülők, gondviselők és tanárok tisztában legyenek a tizenévesek érzelmi szükségleteivel, különösen válság és stressz idején, amikor a kamaszok a szokásosnál is érzékenyebbek a mentális zavarokra.
Tinédzsereink nem földönkívüliek, nem egy másik bolygóról érkezett másik faj tagjai, hanem fejlődésük egy kritikus szakaszában vannak, amikor még nem került minden összhangba egymással.
Amikor húszéves az ember, könnyen veszi az ölést is, a halált is, sőt az egész életet játékként fogja fel, amit, ha úgy alakul, újra lehet kezdeni. Nem véletlen, hogy a világ valamennyi hadseregét az iskolapadból éppen csak kikerült fiatalokkal töltik fel.
A fiatalokban fényesen ragyog a reménység lángja.
Ha huszonegy leszek, szakítok ezzel az élettel. Apám és anyám meglepődnek majd a hirtelen változáson. Meglepődnek majd, hogy én, a csavargó megjavulok... mintha soha nem is lettem volna rossz. Eldobom a gonosz viselkedést, mint valami rongyos ruhát. Akkor változom meg, amikor a legkevésbé várják tőlem.
Érzem, hogy van egy univerzális tudat a generációnkban, hogy már mindent kimondtak és megtettek. Igaz, de kit érdekel, ha még mindig szórakoztató lehet úgy tenni, mintha.
Manapság, ha valakitől a gyereke felől érdeklődsz, azt látod az arcán, hogy azt kívánja, bár nem kérdezted volna. Rendszerint azt felelik, hogy a fiam nemrég diplomázott a Yale-en, de most... hm... Ezután pedig többnyire kiderül, hogy valahol sört csapol vagy kapucsínót főz, és ami ennél is gyakoribb, hogy éppen hazaköltözött.
Nem szeretek felnőtt lenni. Mert amikor valaki igazán az, akkor már nincsenek illúziói, hanem racionális szabályok között él.
Az embernek folyamatosan a vérkeringésben kell maradnia, a szépség lényege ugyanis abban áll, hogy mindig valami újat tanulunk - ez az örök ifjúság kulcsa.
Mi vagyunk az új tönkrement hely királyai és királynői.
Fiatalon és egészségesen azt hisszük, örökké fogunk élni. Nem aggódunk amiatt, hogy elveszítjük valamely képességünket. Azt mondják nekünk, "tiéd a világ", "határ a csillagos ég", és így tovább. Hajlamosak vagyunk a jutalmazás elhalasztására - például arra, hogy éveket fektessünk képességek elsajátításába, vagy erőforrásokat egy fényesebb jövőbe.
Semmi sem egyszerűbb, mint a lázadó természetet kiszámítani.
Facebook
Pinterest