Idézetek a férfiakról
A férj hűtlenségét a férfiak társadalmi rangra emelték, a nő hűtlensége megbocsáthatatlan. Elméletet is gyártottunk erre. Azt mondjuk, megbocsáthatatlan a házaséletben a nő hűtlensége, mert ti minden szerelemben ott hagytok a lelketekből egy darabkát.
Születéskor a férfiaknak bizonyára pont annyi könnycseppet osztanak ki, mint a nőknek. Mivel azonban nekünk tilos könnyet ejtenünk, jóval a nők előtt halunk meg; a szívünk felmondja a szolgálatot, a vérnyomásunk az egekig emelkedik, vagy a májunkat felfalja az alkohol, mert nincs rá mód, hogy bánatunk tava túláradjon. Mi, férfiak, azért halunk meg, mert nem áztatja elég könny az arcunkat.
Vannak férfiak, akik nőiesek, s akiknek éppen ez kell, hogy szeressék őket. De aztán vannak másfajta férfiak, akik legfeljebb csak elviselik a szeretetet, úgy, ahogy.
A férfiak egyébként is olyan ostoba életet élnek, folyamatosan védelmezik értékes sérthetetlenségüket, hamis birodalmukat. Közben legtöbbjük fél, hogy rájönnek, nincs otthon senki. Díszletekben élnek, mint valami hollywoodi stúdió, cifra homlokzat, mögötte semmi, minden a turistákért.
A férfi szenvedélye olyan, mint a magas, száraz fűben fellángoló tűz: vad, heves, de hamar kiég. A nő viszont olyan, mint a varázsló üstje, aminek hosszú ideig kell főnie a tűzön ahhoz, hogy kijöjjön a varázsereje. Mindenben gyorsnak kell lenni, csak egyben nem, a szerelemben!
A férjek mindig azt hiszik, hogy a feleségek nem tudnak a szeretőikről.
Egyre azt halljuk, hogy a férfi erős és bátor, de azt hiszem, a nők azok, akik tudják, hogyan kell kitartani, elfogadni a vereséget, s a férfiaknál sokkal jobban bírják a testi-lelki megpróbáltatásokat.
Az irodalmat a férfiak csinálják, és az irodalmon keresztül bebeszéltük a nőnek, hogy ő komplikált teremtés. Szuggeráltuk neki, hogy az legyen, hogy ő szuggerálhassa nekünk, hogy tényleg az. Miért? Hogy ezzel nagyobb dicsőség legyen a meghódítása, a bírása. (...) Felfújtuk, kérem, az egészet, hogy hízelegjünk vele magunknak. Hiszen arra szánta a természet, hogy a mienk legyen, de mi még külön összezavartuk a természet munkáját.
Ha egy férfi azt mondja egy nőnek, hogy szereti, ez inkább kérdés, mint kijelentés.
Jó apa nincsen, ez a szabály; nem a férfiakat kell okolni érte, hanem a végleg megromlott apa-gyermek viszonyt.
A pasik úgy félnek az elkötelezettségtől, mintha halálos kór lenne.
Jellemző pasi-tulajdonság: ha látja, hogy bajban vagy, még szór rád egy lapáttal.
Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.
Egyetlen férfi sem kizárólag férfi, hanem bizonyos értelemben nő is, és minden nőben ott lakozik valahol a férfi is.
Férfivé bennünket az asszonyoknál nem az első győzelem avat, hanem az első vereség!