Idézetek a férfiakról
A kamasszá érett gyermek, aki nem tud többé mit kezdeni anyjával, nem lel addig nyugalomra, míg rá nem talál az asszonyra. Egyedül csak az asszony tudja majd újra emberré összerakni.
Az utolsó, amit egy férfi hallani akar, hogy csak a felesége olyan hülye, hogy önmagáért szereti őt.
Semmiképp sem vállalom, hogy a férfi természetéből inkább fakad az állhatatlanság, az, hogy elfelejti, akit szeret vagy szeretett, mint a nőéből. Sőt, éppen az ellenkezőjét állítom. Hiszek abban, hogy szoros analógia áll fenn testi és lelki alkatunk között; ennélfogva, amint mi vagyunk erősebbek testileg, ez áll érzelemvilágunkra is: jobban állja a megrázkódtatásokat, és átvészeli a zord viharokat is.
A férfiak (...) nem tesznek szívességeket ok nélkül... puszta kedvességből...
A veszély és a kiismerhetetlen vonzza a nőket. A legtöbb férfi nevetségessé teszi magát, magamutogató módon igyekeznek fitogtatni az erejüket. Sokkal izgatóbb egy titokzatos idegen, akinek perzsel a tekintete.
Ha egy nő panaszkodik, hisztisnek titulálják, ha egy férfi, azt sajnálni kezdik.
Két dolog van, (...) amit egy férfi sosem tehet: nem várakoztathat meg egy nőt, és nem állíthatja, hogy megérti.
Minden nő, aki mély benyomást tesz egy férfira, általában úgy jelenik meg a férfi lelki szemei előtt, ahogy annak idején egy bizonyos jelenetben feltűnt, és ez attól fogva a nő megnyilvánulásának különleges alakjává válik a férfi emlékezetében.
A férfiak többsége már csak ilyen. Amikor tudják, hogy egy nő halálosan szerelmes beléjük, s bármire képes értük, akkor könnyen veszik. Elfelejtik, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, mert ha a sorsára hagyják, akkor a legjobb is elromlik. Amikor pedig a nő belefárad az elhanyagoltságba, abba, hogy nem kap viszonzást semmiért, és keres magának valaki mást, vagy kiszáll a viszonyból, akkor a férfi hirtelen észbe kap, s előveszi minden tudományát, amit hódítás címszó alatt őrizget a tudatában. Csakhogy akkor már többnyire késő.
Mi, férfiak az előítéletek szerencsétlen rabjai vagyunk. (...) Ha viszont egy nő elhatározza, hogy lefekszik egy férfival, nincs az a kerítés, amit át ne ugrana, nincs az a vár, amit le ne rontana, nincs az az erkölcsi meggondolás, amivel ne törölné ki a fenekét: nincs az az Isten, aki számítana.
Az a gentleman, aki nem azt tesz, amit tenni szeretne, hanem azt, amit tennie kell.
Ez a baj a férfiakkal! Addig vacakolnak, amíg lekésnek mindent. (...) Ott hagyott, mint egy izzó kandallót, amire nem raknak több fahasábot. S mire visszatért, észrevette, hogy a kandallóban már csak hamu maradt, mert nem volt, ami a lángot éltesse. Bizony így van ez. Akkor kellene megtenni, amire vágyunk, amikor minden együtt van hozzá, mert ha tétovázunk, lassan megcsonkul a dolgok tökéletes egybeesése, s akkor már késő.
Egy igazi úriember soha nem mondja el, ha hódít.
A férfi a világ legyőzésére termett, a nő pedig arra, hogy megértse őt, és támogassa ebben a küzdelemben. Erő, értelem és érzelem így simulnak kerek egészbe.
Füled és orrod szimatol, megcsal, megoszt, elad a szád, a kéz kinyúl, szemed bolond, sajgó velőd csurranni vágy? Ébredj! A piszok csalogat! Vigyázz! Maradj a magadé! Férfi, légy tiszta legalább a homlokodtól fölfelé.
Facebook
Pinterest