Idézetek a férfiakról
Ha egy férfi nem hajlandó kockázatot vállalni az eszméiért, vagy az eszméi nem érnek semmit, vagy ő maga nem ér semmit.
A férfi nem komplett nő nélkül. A férfi magában levéltelen fa. A nő a lombja, virága. Nézd meg az agglegényeket, miféle emberek öregségükben? Egyet se találsz rendes életűnek, rendes gondolkodásúnak, rendes érzésűnek. Benne élnek a világban, de látszik, hogy nem bele-valók. Idegenek köztünk.
Gárdonyi Géza
A férfiszívnek köves a talaja. (...) A férfi elveti, ami megterem benne... és gondot visel rá.
Változatosság kell a férfinak, mert így teremtette őt a mindenható. Mi szegény nők csak egyszer szeretünk, vagy legalábbis ráfogjuk valakire, hogy őt szeretjük életünk végéig.
A nők nagyon nagy hibája, hogy fokozatosan oldódnak föl, és később olyan mértékben, úgy ömlesztik rá magukat arra a szerencsétlen férfira, hogy azt elfogja a menekülési ösztön. Mert azt hiszik, hogy most már jogot formálhatnak hozzá, holott akkor kellene magukat leginkább visszafogni.
Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látköröd. S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád.
Egy férfinak dolgoznia kell, ez kétségtelen, ha jogot akar formálni az önérzetre. Csakhogy a munka megválasztásában szabad akaratának kell lennie; a gyűlölt, csak pénzért végzett munka megszégyenítő.
A hála fontos egy férfi életében: senki nem jut messzire, ha megfeledkezik azokról, akik mellette álltak a nehéz időkben.
A férfiak a szüléskor kénytelenek belátni, hogy valójában semmi szükség rájuk - egy tökéletesen haszontalan faj képviselői. Az ember közelről megtapasztalja, milyen belülről jövő, természetes őserő munkál ilyenkor a nőkben, és rádöbben a saját jelentéktelenségére. Az ember végignéz egy szülést, és sok minden megvilágosodik előtte: miért és hogyan kompenzálnak túl mindent a férfiak a szervezett társadalmakban: a szüntelen versengéssel, háborúskodással, szteroidokkal... hogy miért járnak annyian a konditermekbe. Azért, mert kemények és erősek akarunk lenni, pedig egyáltalán nem vagyunk azok. Keressük a módját, hogyan lehetnénk olyan erősek, mint a nők, hogy felvehessük velük a versenyt. Az a kilenc hónap (...) megtanított az alázatra.
Régen egyszerűbb volt. Egy férfi tudta, mit jelent férfinak lenni, felemelte a hangját a helytelen dolgok ellen. Megvolt hozzá a joga, el is várták tőle. Az egész életmódja, a képzése arra irányult, hogy megtanulja kezelni a nézeteltéréseket, amik akár csonkítással vagy halállal is végződhettek, de aztán történt valami, megalkottuk az illendőség törvényeit, jogászok lettek a pásztoraink, és amit régen egyszerű volt megérteni, elveszett a bürokrácia sűrűjében, amit civilizációnak nevezünk. Egy férfi többé nem szólalhatott fel, ha valami nem volt az ínyére, bíróságokon és ügyvédeken keresztül kell átverekednie magát. A nők egyenjogúságot követeltek, és megkapták. Nem azáltal, hogy mindent megkaptak, ami a férfiaknak járt, egyszerűen kikasztrálták a férfiakat, nőt csináltak belőlük. Nem érdekel, mi a véleményed, ez nem fejlődés, ez nem evolúció. Ez betegség, és szükség van valakire, aki tudja, mi forog kockán, aki igazi férfiként felemeli a szavát, és tesz valamit a világ igazságtalansága és méltánytalansága ellen, ma, itt és most! Ebéd előtt.
Ha egy pasi azt állítja, hogy javíthatatlan romantikus alkat, sikítani akarok. Ez ugyanis annyit jelent, hogy az illető rózsaszínben lát téged, és abban a pillanatban, hogy valóságos lénnyé változol, és már nem a fantáziája része vagy, kikapcsol. Ezért veszélyesek a romantikusok. A közeledbe ne engedd az ilyet!
A férfiaknak nincsenek céljaik. Így aztán kitalálnak párat, és felállítják azokat egy focipálya két végében.
Férfiakkal mások a kölcsönhatások. Ők inkább kijelentenek, mint kommunikálnak. Többet beszélnek, mint amennyi jár nekik.
Minden férj istennek képzeli magát. Csak az asszonyok ne lennének ateisták.
A férfiak elvárják a nőktől, hogy megkönnyítsék az életüket. Vonzó, jól nevelt, zenéhez, festészethez és házvezetéshez értő kell hogy legyen, de mindenekfelett meg kell óvnia a férje nevét a botránytól, és sohasem szabad felhívnia magára a figyelmet.
Ha egy férfi nem hajlandó kockázatot vállalni az eszméiért, vagy az eszméi nem érnek semmit, vagy ő maga nem ér semmit.
A férfi nem komplett nő nélkül. A férfi magában levéltelen fa. A nő a lombja, virága. Nézd meg az agglegényeket, miféle emberek öregségükben? Egyet se találsz rendes életűnek, rendes gondolkodásúnak, rendes érzésűnek. Benne élnek a világban, de látszik, hogy nem bele-valók. Idegenek köztünk.
Gárdonyi Géza
A férfiszívnek köves a talaja. (...) A férfi elveti, ami megterem benne... és gondot visel rá.
Változatosság kell a férfinak, mert így teremtette őt a mindenható. Mi szegény nők csak egyszer szeretünk, vagy legalábbis ráfogjuk valakire, hogy őt szeretjük életünk végéig.
A nők nagyon nagy hibája, hogy fokozatosan oldódnak föl, és később olyan mértékben, úgy ömlesztik rá magukat arra a szerencsétlen férfira, hogy azt elfogja a menekülési ösztön. Mert azt hiszik, hogy most már jogot formálhatnak hozzá, holott akkor kellene magukat leginkább visszafogni.
Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látköröd. S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád.
Egy férfinak dolgoznia kell, ez kétségtelen, ha jogot akar formálni az önérzetre. Csakhogy a munka megválasztásában szabad akaratának kell lennie; a gyűlölt, csak pénzért végzett munka megszégyenítő.
A hála fontos egy férfi életében: senki nem jut messzire, ha megfeledkezik azokról, akik mellette álltak a nehéz időkben.
A férfiak a szüléskor kénytelenek belátni, hogy valójában semmi szükség rájuk - egy tökéletesen haszontalan faj képviselői. Az ember közelről megtapasztalja, milyen belülről jövő, természetes őserő munkál ilyenkor a nőkben, és rádöbben a saját jelentéktelenségére. Az ember végignéz egy szülést, és sok minden megvilágosodik előtte: miért és hogyan kompenzálnak túl mindent a férfiak a szervezett társadalmakban: a szüntelen versengéssel, háborúskodással, szteroidokkal... hogy miért járnak annyian a konditermekbe. Azért, mert kemények és erősek akarunk lenni, pedig egyáltalán nem vagyunk azok. Keressük a módját, hogyan lehetnénk olyan erősek, mint a nők, hogy felvehessük velük a versenyt. Az a kilenc hónap (...) megtanított az alázatra.
Régen egyszerűbb volt. Egy férfi tudta, mit jelent férfinak lenni, felemelte a hangját a helytelen dolgok ellen. Megvolt hozzá a joga, el is várták tőle. Az egész életmódja, a képzése arra irányult, hogy megtanulja kezelni a nézeteltéréseket, amik akár csonkítással vagy halállal is végződhettek, de aztán történt valami, megalkottuk az illendőség törvényeit, jogászok lettek a pásztoraink, és amit régen egyszerű volt megérteni, elveszett a bürokrácia sűrűjében, amit civilizációnak nevezünk. Egy férfi többé nem szólalhatott fel, ha valami nem volt az ínyére, bíróságokon és ügyvédeken keresztül kell átverekednie magát. A nők egyenjogúságot követeltek, és megkapták. Nem azáltal, hogy mindent megkaptak, ami a férfiaknak járt, egyszerűen kikasztrálták a férfiakat, nőt csináltak belőlük. Nem érdekel, mi a véleményed, ez nem fejlődés, ez nem evolúció. Ez betegség, és szükség van valakire, aki tudja, mi forog kockán, aki igazi férfiként felemeli a szavát, és tesz valamit a világ igazságtalansága és méltánytalansága ellen, ma, itt és most! Ebéd előtt.
Ha egy pasi azt állítja, hogy javíthatatlan romantikus alkat, sikítani akarok. Ez ugyanis annyit jelent, hogy az illető rózsaszínben lát téged, és abban a pillanatban, hogy valóságos lénnyé változol, és már nem a fantáziája része vagy, kikapcsol. Ezért veszélyesek a romantikusok. A közeledbe ne engedd az ilyet!
A férfiaknak nincsenek céljaik. Így aztán kitalálnak párat, és felállítják azokat egy focipálya két végében.
Férfiakkal mások a kölcsönhatások. Ők inkább kijelentenek, mint kommunikálnak. Többet beszélnek, mint amennyi jár nekik.
Minden férj istennek képzeli magát. Csak az asszonyok ne lennének ateisták.
A férfiak elvárják a nőktől, hogy megkönnyítsék az életüket. Vonzó, jól nevelt, zenéhez, festészethez és házvezetéshez értő kell hogy legyen, de mindenekfelett meg kell óvnia a férje nevét a botránytól, és sohasem szabad felhívnia magára a figyelmet.
Facebook
Pinterest