Idézetek a felfogásról
Ha minden ember úgy viselkedne, ahogy mások bánnak vele, akkor senkit sem lehetne felelősségre vonni semmiért. Ha a bűnöd nem is a tiéd, hogy nyerhetsz bocsánatot?
Ha logikusan gondolkodunk, be kell vallanunk: hogy valamit vagy valakit jónak avagy rossznak ítélünk, a személyhez vagy a dologhoz fűződő viszonyunktól függ.
Nem kezdheted el azt reklámozni, hogy mennyi jót tesz a vallásod, anélkül, hogy először aprólékosan levonnád belőle az összes kárt, amit okoz, és alaposan megfontolnád azt a kérdést, hogy vajon egy másik vallás, vagy a vallás teljes hiánya nem szerepel-e jobban.
Az életben semmi félelmetes nincsen. Csak meg kell próbálnunk megérteni. Ha többet értenénk belőle, máris nem lenne annyi félnivalónk.
Az ártatlanság nem következik a fiatalságból.
A korabeli történész soha nem tud olyan hiteles történelmet írni, mint a későbbi emberöltők történészei. Ez ugyanis a valódi perspektíva megszerzésétől függ, így látják csak tulajdonképpeni arányaikban a tényeket. Mint minden más, ez is relativitás kérdése, ha nevén akarja nevezni a dolgot.
A királynő sosem késik. Mindenki más érkezik túl korán.
Ugyanazt a lázat nem lehet sok éven át fenntartani, mert a láz egy idő után kiégeti a szervezetet.
Két tehetségtelen ember tök jó dolgokat tud csinálni együtt, hisz mindketten ugyanazt gondolják, ugyanúgy látják, és biztosan meglesz az a nézőréteg, akiknek majd tetszik. Két tehetséges ember is tud együttműködni, nekik is meglesz a közönségük. De ha összeengedünk egy tehetségest és egy tehetségtelent, akkor nagyon durván utálni fogják egymást. A tehetséges utálni fogja a tehetségtelent, mert hülyeségeket talál ki, a tehetségtelenek meg azért fognak utálkozni, mert lenézik őket. Ezekből csak feszültség van, jó ilyenből még nem született.
Nem az a szerencsétlen, akit annak vélsz, hanem aki magát véli szerencsétlennek.
Ahol fény van, ott megjelenik a sötétség is. Ez így van rendjén, bármennyire is fájdalmas.
Az elfogadható társ meglelését tovább nehezítik azok a képek, amelyeket a filmek, a tévé, a regények, magazinok és reklámok közvetítenek arról, hogy kikbe lehet beleszeretni. A mozivászon hatalmas figurái azt az illúziót keltik, mintha ezek lennének a régóta elveszett "jó" vagy anyaméretű emberek. Ezek a nem emberléptékű teremtmények értelem nélküli bizalmat ébresztenek bennünk, és magukat a színészeket ruházzuk fel a tökéletesség aurájával, amelyet magunkban hozzájuk társítunk. Nem tudnak hibázni, felülállnak az olyanfajta megítéléseken, amelyeket egymásról alkotunk. S hogy még jobban összezavarodjunk, az általuk ábrázolt jellemek bármilyen irreálisak is, mércét állítanak a vágyainknak, melyeknek tükrében a valódi emberek még tökéletlenebbnek tűnnek, mint valaha.
A sportoló politikus képe egyenesen merénylet az egyszerű lakosság ellen. Annak idején, mihelyt átvettem a hatalmat, azonnal be is szüntettem ez irányú tevékenységemet. Futballozzon a futballista, táncoljon a táncos, az emberek nézzék inkább az ő tökéletes produkciójukat.
A valóságnak minden bizonnyal különböző rétegei vannak, és ebben az esetben mindegyik rétegnek megvan a maga igazsága, és lehet, hogy ezek az egymásra épülő rétegek és egymásra épülő igazságok hozzák létre az úgynevezett valóságot, amit épp e miatt a sokféle réteg miatt nem lehet átlátni egészen, és ezért nem is lehet soha megérteni a maga teljességében.
Nincs egy mindenek felett álló, megingathatatlan és megkérdőjelezhetetlen igazság, hanem csak rész szerinti igazságok vannak.
Facebook
Pinterest