Idézetek a felfogásról
Képezheted magad, hogy minél több jellemzőjét lásd a fának vagy a jelzőtáblának, mint például a szín, a forma, foltok és sávok. Ha nem úgy nézed a dolgokat, hogy szépek-e vagy csúnyák, sokkal többet fogsz látni a körülötted lévő világból.
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Ez Hamlet - ha ugyan nem Shakespeare leghíresebb monológja. (...) De mi van akkor, ha Shakespeare és Hamlet nem a jó kérdést teszik fel? Ha az igazi kérdés nem úgy hangzik, hogy legyünk-e, hanem hogy milyenek legyünk?
A legnagyobb opportunisták éppen a tükrök. Csak önmagukért léteznek, válogatás nélkül szolgálva mindenkit.
Nem a halál rettenetes. Hanem várni a halált.
Rossz kérdésre nem találhatod meg a jó választ.
A világban élő ember nem láthatja Istent. Az Istenben élő ember tisztán látja a világot.
Minden részletet ismerni kell, mert nem tudhatjuk, melyik fontos, mikor világít egy szó a dolgok mögé.
Egyáltalán nem mindegy, ki mondja ugyanazt a szöveget. Ezen alapul a sztárkultusz. Egy szeretett színész vagy énekes minden megszólalását szentírásként lesik a rajongóik. Ugyanazokat a "bölcsességeket" másoktól meg sem hallják.
Az okos ember alkalmazkodik a világhoz, a buta makacsul a világot próbálja magához hajlítani. Ennélfogva a haladás a butáktól függ.
Még egy hangya is életre szóló élmény lehet, ha megfelelő nagyítású mikroszkóp alatt figyeljük.
A zsenialitás alig több, mint képesség arra, hogy ne a megszokott módon nézzünk a dolgokra.
Az az ember, aki nem fél semmitől, nem is szeret semmit. De ha nem szeretsz semmit, ugyan mi örömöd lehet az életben?
Mit lát meg valaki, és miként látja meg, abban rejlik különleges sajátossága.
Az a benyomásom, hogy mostanra ugyanolyan helyzet állt elő, mint annak idején, feudális korban, amikor a jobbágyságnak megtiltották, hogy megtanuljon írni-olvasni. Ha ugyanis az írástudók száma emelkedett, akkor a nagyurak kevésbé tudták átverni a jobbágyokat, akikkel korábban bármilyen szöveg alá odaikszeltették a nevüket, miközben a jog már régóta papíralapon működött. Ma már a legtöbb ember racionális szempontból írástudó, ugyanakkor emocionális szempontból rengeteg az írástudatlan.
Ha túl közelről nézek egy Picasso képet, akkor nem látom az egészet. 1 centiről fogalmam sincs, hogy melyik kép, és mit jelenthet. Ha megkritizálom azt a kis részt, akkor az csak arra a kis részre fog vonatkozni. Tehát igazából semmi érvénye nincsen.