Idézetek a fejlődésről
Senki sem szenved igazságtalanul. Gyötrelmeink oka messzi múltunkban gyökeredzik. Küzdelmeink, vergődéseink, életünk keresztútja vezeklés, de egyszersmind megtisztulás is. Semmi sem fejleszti annyira a lelket, mint a lelki szenvedés, semmi sem tisztítja meg jobban az anyagiságtól, mint a testi gyötrelem. A szenvedés tehát a mi Mesterünk, épp ezért a legfőbb szerepet játssza életünkben mindaddig, míg lelkünk annyira meg nem világosodott, hogy nem szorul többé a kínok ostorára.
Nem lehet nyugodtan élni, ha valaki a múltjából nem vonja le a megfelelő tanulságot. Ezért megfontolandó a felejtés, és teljesen mást jelent a számontartás. Ha én elfelejtem, hogy mit tettem a múltban, de ebből nem tanultam, akkor az életem arra fog ítélni, hogy mindezt újra meg újra átéljem.
A vereséget nem palástolni, hanem megvilágítani kell, mert a vereség teszi emberré az embert. Aki nem érti meg vereségei mibenlétét, üres kézzel indul a jövőbe.
Gondoljuk egy kőtisztítóra vagy forgódobra, ami napi huszonnégy órában, megállás nélkül jár, és tele van vízzel, kavicsokkal meg homokkal. Forog körbe-körbe, és mindent felőröl. Ékkövekké fényesíti a koszos kavicsokat. Ez a Föld. Ezért forog. Mi vagyunk a kavicsok. Az életünk részei - a dráma, a fájdalom, az öröm, a háború, a betegség, a győzelem és az erőszak - pedig csak a minket koptató víz és homok. Felőrölnek bennünket. Kifényesítenek, hogy szépen csillogjunk.
Melletted másnak éreztem magam. Megtanultam a dolgok mélyére nézni, és választ keresni a miértekre. Hálás voltam, amiért megosztottad velem a tudásod, hogy vakmerőségre buzdítottál.
Nemcsak a szerelem ad boldogságot, a jól végzett munka is. Az élet célja a fejlődésben van. Előre, mindig csak előre. (...) A szerelemre is azért van szükség. Az öncélú szerelem semmit sem ér.
Csak az erős fordítja a szenvedést is javára.
Nem lehet a vak egyszerre élesen látó, a tudatlan bölcs. Lassan, de annál bizonyosabban élesül az értelem, fényesedik az elme, lágyul az érzés, és tisztíttatik az ízlés. A setétségből sebesen tett lépés a fényes és szúró napfényre vaksággal büntette a vakmerőt vagy gondolatlant.
Minden meditáció elősegíti a megvilágosodást vagy rávilágít, hogy mi áll még az útjában.
A múlt és a jelen tünedezik - megtöltöttem, kiürítettem őket, És továbbmegyek, hogy a jövő legközelebbi redőjét megtöltsem.
Ha fejlődni akarunk az életben, meg kell értenünk, mi a különbség "jó" és "jobb" között.
Pályafutásom során több mint kilencezer dobást elhibáztam, vesztettem csaknem háromszáz mérkőzésen. Huszonhatszor vétettem el a rám bízott, győzelemhez szükséges utolsó dobást. Újra és újra hibáztam az életemben. Ezért tudtam mindig előrelépni.
Csak az változik egy trauma után, aki a trauma előtt is változni akart.
Változunk, hiszen a környezetünk is változik. A régihez való ragaszkodás visszatart a fejlődéstől.
Facebook
Pinterest