Idézetek a fejlődésről
Szabad vagyok a választásra, szüleimnek letudva az, amivel tartozom nekik, amiért fölneveltek, etettek, ruháztattak, iskolába-egyetemre járattak... Betöltöttem az álmukat: okleveles művész lett a lányuk. De mihez kezdek ezután? Ha tovább játszom ezt a szerepet, akkor minden kezdődik elölről... Szakítani kellene, erő kellene, éltető levegő, bátorság... (...) Talán most ki tudnám vívni függetlenségemet, ahogy azt már gyermekkoromban annyira szerettem volna, amikor mindent szigorúan előírtak: mit játszom, kivel állok szóba a gyermekek közül, hánykor fekszem, mennyit tanulok, reggel vagy este iszom-e meg a csupor tejet, ki kísér haza a tánciskolából, milyen ruhát varrnak nekem... És ez így ment mindenben, a végtelenségig. Szófogadó kis rabszolga voltam, aki csak néha lázadt föl, akkor is nyafogva, akár a beteg macska, mely állatot különben szívből utálok. De most ennek szeretnék véget vetni, felnőttségem jogán. Hogy valóban szembenézhessek azokkal az akadályokkal.
Az élet, barátom, az erősek harca a gyengék ellen. S akik megmaradnak a gyengék közül, erősek lesznek. Így fejlődik a világ.
Ha kellőképpen érzékivé váltok, még a leghétköznapibb dolgokat is érezni fogjátok: érezni fogjátok az öltözeteteket, érezni fogtok egy pohár hideg italt, egy csésze meleg kávét vagy teát, érezni fogjátok a kávé aromáját, a forrásban lévő tea illatát - és egyre gazdagabbá, egyre élőbbé váltok majd ezen érzetek által.
Én megyek a fejszéhez, nem az jön hozzám.
Figyeljetek, és ne tegyetek semmi mást. És ha nem ítélkeztek, ha nem alkottok véleményt, ha nem akarjátok megmondani, mi a jó, és mi a rossz, ha nem vagytok puritán erkölcscsőszök, ha csupán megfigyelők vagytok, látni fogtok majd - felismeritek a bennetek rejlő energiát. És ha egyszer ráleltek erre az energiára, elkezdhetitek munkára fogni.
A gyermek hamar megbékél élményeivel. A dolgok távoli és elmosódó körvonalai - ezekben rejlik a fájdalmas események mélysége - elkerülik figyelmét. A gyermeket gyengeségének korlátai megvédik a túl bonyolult érzelmektől. Csak a tényt látja, de a mellékkörülményekből keveset ért. A férfi nem elégszik meg a részleges ismerettel, a gyermeknek az is elég. Az élet mivolta csak később bontakozik ki előtte, mikor a tapasztalás elhalmozza tényekkel. Akkor majd összehasonlítja az összegyűlt tények csoportjait, kibontakozott és megnövekedett értelme egybevet, az ifjúkor emlékei - mint a kódexek látható írása mögött az eltemetett szavak - megjelennek a szenvedélyek mögött, mint a logika támpontjai, s amit a gyermek látomásnak vélt, a férfi agyában következetessé válik. A tapasztalat egyébként igen különböző, s jóra vagy rosszra fordul az ember természete szerint. A jó emberek megérnek, a rosszak elrothadnak.
Tudd meg, hogy már megtanultam, hogy veszteni is tudni kell. És már réges-rég egyszer se bőgök.
A hiba beismerése már nagy lépés a javulás útján.
Az ember csak neveléssel válik emberré.
Ha akár csak egy rövid időre megtapasztaljuk, mi a zene, már továbbléphetünk a zene végső megismerése felé; ha akár csak egyetlen fénysugarat is megtapasztalunk, eljuthatunk a végső világossághoz; és ha megismerünk egyetlen vízcseppet, megismerhetjük magát az óceánt is.
A rossz dolgok nem történnek meg velünk; mi hívjuk őket, hogy tanulhassunk belőlük.
Egyesek a jóságot, az igazságot, a boldogságot, az értelmet keresik, és nem alkalmazkodnak, nem is tudják elfogadni, hogy kutatásaik eredménytelenek volnának. Ezek az emberek folyamatosan kudarcot élnek át, és ebből hatalmas energiájuk származik (éppen ellenkezőleg, mint gondolnánk), amely arra ösztönzi őket, hogy folytassák, hogy hajtsák magukat, keressenek fáradhatatlanul. Ugyanakkor gyakran találni sikeres embereket megfáradva, kimerülve és értelem nélkül. A sikeres emberek a "depresszió" szót használják az értelemürességre.
Aki képtelen megújulni, az csak vegetálni tud. Számomra ez elfogadhatatlan.
Ahogy felnősz, testben és lélekben is túllépsz majd minden félelmeden.
Soha ne légy szakértő. Az bezár.
Facebook
Pinterest