Idézetek az emberismeretről
Mintha gondoskodhatnánk megfelelően másokról úgy, ha nem vagyunk képesek megfelelőlen gondoskodni önmagunkról; mintha kellőképpen oda tudnánk figyelni mások szükségleteire, ha mi soha egy percet sem szánunk arra, hogy meghalljuk és megértsük a sajátjainkat. Mintha fordulhatnánk tisztelettel és jóakarattal a másik felé, elfogadva sokféleségét az ellentmondásosságával együtt, ha nem fordulunk önmagunk felé tisztelettel és jóindulattal, és nem viseljük el saját ellentmondásainkat. Ismét arra lyukadunk ki, hogy a másik felé vezető út során nem spórolhatjuk meg az önmagunk felé vezető utat.
Mi sem vezérli gyorsabban kelepcébe az embert, mint ha önnön titkos vágyaira hallgat.
Nemes ősöknek méltó sarja voltál, Nemes volt lelked: jóság, szeretet, Nem kard kellett neked, de tiszta oltár, Hol áldozatul hoztad szívedet. És ez a nagy szív tele égi tűzzel. Világosít és száz kétséget űz el.
A mindentudás amorf szenvedélyére, a szétszóródásra, az iránytalan csapongásra, a tárgyát még alig érintő s azt máris elejtő kapkodásra, erre a kíváncsiságra, ami biztosan több, mint kíváncsiság, hiszen céltalan és a semmibe szalad, erre az izgatott szerteszét kalandozásra csak egyetlen gyógyszer akad: az olyan emberrel való érintkezés, akinek megvan az az adottsága, hogy a tudható dolgok körében mozog, hogy semmit el nem ejt, mielőtt teljesen meg nem ért és ki nem merít.
Nemcsak az a fontos, hogy az emberek mit tesznek, hanem az is, hogy milyen emberként teszik, amit tesznek.
Az úgynevezett civilizált, kulturált emberek óriási többsége tudat alatt azoknak az előítéleteknek hatása alatt áll, amelyek évszázadokon át elődeinkre is hatással voltak. Nincs olyan ember, aki bizonyos mértékben ne volna teli előítéletekkel.
A férfiaknak olyan a természete, hogy képtelenek megbocsátani, de szívesen hunynak szemet minden akadály fölött, amelyet szeszélyük útjába gördítenek. Megbocsátani vagy szemet hunyni igen különböző dolgok, míg az első fölemel, a második csak lealáz. És éppen ebben rejlik a férfiak legfőbb boldogtalansága, meg nem alázkodni nem képesek, szeszélyeikről lemondani nem tudnak.
Az emberek jellemük szerint lesznek olyanok, amilyenek, de tetteik szerint lesznek szerencsések vagy ellenkezőleg.
Mihelyt nem értünk valamit, mindjárt az ördögre hivatkozunk, kicsit megijesztjük magunkat, s már nem is kell tovább gondolkozni.
A lusta ember csak öregebb lesz, bölcsebb nem, mert sose lép át saját korlátain.
Az ember az egyetlen állat, amely vet és arat, élére rakja a garast, fél az öregségtől meg a haláltól.
A gyermekkor spontaneitása, kreativitása és kiszámíthatatlansága rutinokból felépülő létnek adja át a helyét, amely egyre ugyanazt a viselkedést ismételgeti, s önmagunk merev karikatúráivá tesz bennünket.
Hogy ismerkedik meg az ember valakivel, akit egész életében ismert, csak hát úgy látszik: mégsem?
Hogy ismerkedik meg az ember valakivel, akit egész életében ismert, csak hát úgy látszik: mégsem?
A középszerűség halhatatlan, és a hitványság örökkévaló.
Facebook
Pinterest