Idézetek az életről
Az élet hosszú útján a hűség a legjobb útitárs.
Az élet nem arról szól, hogy milyen híres vagy, melyik csajjal vagy sráccal randizol, vagy hogy kit ismersz. Az élet arról szól, hogy mindig valós legyen az, aki vagy és az, amiben hiszel. Soha ne hagyd senkinek se, hogy bebizonyítsa, az ő élete jobb, mint a tiéd. Végül is, mindannyiónknak saját szíve és gondolata van. Ez az, amiért éneklünk.
A tudósoknak nincs bizonyítékuk arra, hogy az élet nem a teremtés eredménye, azonban a hivatásuk természetéből fakadóan olyan magyarázatokat keresnek az élet eredetére, amelyek a természeti törvények határain belül helyezkednek el. A következő kérdéseket teszik fel maguknak: "Hogyan jelent meg az élet az élettelen anyagból? És mennyi a valószínűsége ennek az eseménynek?" És bosszúságukra nincs egyértelmű válaszuk, mivel a kémikusoknak soha nem sikerült megismételni azokat a természeti tapasztalatokat, hogy élet született az élettelen anyagból. A tudósok nem tudják, hogy történt, továbbá a megtörténésének valószínűségével sincsenek tisztában. Lehet, hogy a valószínűség nagyon kicsi, és az élet bármely bolygón való megjelenése egy csodálatosan kis valószínűségű esemény. Lehet, hogy a földi élet egyedülálló ebben az univerzumban. Semmilyen tudományos bizonyíték nem zárja ki ennek a lehetőségét.
Az élet mindig benyújtja a számlát. Mindenki azt kapja vissza az élettől, amilyen előjelű energiát belefektetett. Ha döntően negatívat, kevélységet, fösvénységet, bujaságot, irigységet, torkosságot, haragot, jóra való restséget - akkor ennek megfelelő lesz a vég is. Ezek nem pici, bagatellizálható sztorik, hanem nagyon súlyos gyilkolások.
Egész életünk azon fordul meg, vajon megismerjük, halhatatlan vagy halandó-e a lelkünk. Kétségtelen, hogy aszerint, vajon halandó a lélek, vagy halhatatlan, tökéletesen különbözőnek kell lennie az erkölcsnek is.
Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb: megszületni, vagy feltámadni; az, hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk.
Amit kezdünk, befejeződni vágyik, amit élünk - ki tudja, mért, miképp; zárul a lánc, nincs más, csak némaság itt, és kint a távol, tág és kéksötét.
Az Élet ilyen. Edz, és nem érdekli, hogy mit gondolsz, vagy hogy épp mire vágysz. Felkészít mindenre, de leginkább arra, hogy tudd, bármi jöhet, te megbirkózol vele. Hiszen nem véletlenül hagy magadra az Élet. Meg kell tapasztalnod, hogy mire vagy képes. Hogy mi van benned.
Ha örülsz, hogy élsz, nem lehet neked túl nagy öröm az élet.
Egy jó pillanatod bárkivel lehet, az még nem jelenti azt, hogy egymás mellett is van a helyetek. Néha csak hagyni kell, hogy a Sors rendezkedjen. Bízz benne, ő jót akar. Ne kezdj ki vele, ne akard a kezedbe venni az irányítást, mert akkor minden elromlik. Egyszerűen csak hagyd, hogy az Élet alakítson mindent. Nem kell a taktika. Nem kellenek a játszmák. Egyszerűen csak ott kell lenni a pillanatban, és nyílt lapokkal játszani.
Az életnek van értelme, ha megtalálod a célt. Kinek higgy? Hallgass a szívedre!
Az élet szívás, aztán meg meghalsz.
Én dönthetek. Te dönthetsz. Úgy is dönthetünk, hogy kitartunk a csalódásaink és a hibáink mellett. Dönthetünk úgy, hogy keserűek, dühösek vagy szomorúak maradunk. Vagy amikor nehézségekkel és bántó emberekkel kerülünk szembe, dönthetünk úgy is, hogy tanulunk a tapasztalatainkból, és továbblépünk, és vállaljuk a felelősséget a saját boldogulásunkért.
A lét egyszerre iszony és csoda. Nincs rendező? Vagy van? Hol? Kicsoda?
Az élet egy folyamat. Egy naplementét sem szabad soha ugyanúgy néznünk. Élünk, tapasztalunk és továbbmegyünk. Hogyan megyünk tovább? Csak ezt tudjuk valahogy befolyásolni.
Facebook
Pinterest