Robert Jastrow

A tudomány egymástól távol eső területein elért utóbbi eredmények, amelyek egymagukban is izgalmasak, egy mozaikkép tündöklő darabkái, amelyet ha megfelelő távlatból nézünk, magának a megfigyelő embernek és eredetének a képét jeleníti meg.

A tudósoknak nincs bizonyítékuk arra, hogy az élet nem a teremtés eredménye, azonban a hivatásuk természetéből fakadóan olyan magyarázatokat keresnek az élet eredetére, amelyek a természeti törvények határain belül helyezkednek el. A következő kérdéseket teszik fel maguknak: "Hogyan jelent meg az élet az élettelen anyagból? És mennyi a valószínűsége ennek az eseménynek?" És bosszúságukra nincs egyértelmű válaszuk, mivel a kémikusoknak soha nem sikerült megismételni azokat a természeti tapasztalatokat, hogy élet született az élettelen anyagból. A tudósok nem tudják, hogy történt, továbbá a megtörténésének valószínűségével sincsenek tisztában. Lehet, hogy a valószínűség nagyon kicsi, és az élet bármely bolygón való megjelenése egy csodálatosan kis valószínűségű esemény. Lehet, hogy a földi élet egyedülálló ebben az univerzumban. Semmilyen tudományos bizonyíték nem zárja ki ennek a lehetőségét.

A teológusok mindig is hitték a Biblia szavait. Azonban mi, tudósok, nem vártuk volna, hogy arra találnánk bizonyítékot, hogy a kezdet egyik pillanatról a másikra következett volna be, mert mindeddig olyan rendkívüli sikereket értünk el abban, hogy a hatás-kölcsönhatás folyamatát nyomon kövessük visszafelé. (...) Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a tudomány sohasem lesz képes arra, hogy félrevonja a függönyt a teremtés titka elől. A tudós számára, aki az ész hatalmába vetett hitből élt, ez az egész história úgy végződik, mint valami rossz álom: megmászta a tudatlanság hegyeit. Már éppen ott tart, hogy felérjen a legmagasabb csúcsra, és ahogy végre sikerül az utolsó sziklafalon is felküzdenie magát, egy csapat teológus köszönti, akik már évszázadok óta ott csücsülnek.