Idézetek az egyéniségről
A világ örökre üres marad, Ha nem bandukolsz a fényben egymagad.
Mindannyian összetett emberek, sokoldalú személyiségek vagyunk: félelmeket táplálunk, igényeink vannak, néha egymásnak is ellentmondó vágyak között őrlődünk. A világ odakint legalább ennyire zavaros és ellentmondásos. Ha nem vigyázunk, a bennünk tomboló erők, amelyek ide-oda rángatnak, végül könnyen szétszakíthatnak minket. Nem lehetünk egyszerre Dr. Jekyll és Mr. Hyde - huzamosan biztosan nem.
A semmiből felépíteni egy saját üzletet egészen felemelő érzés lehet - ezért is teszik fel rá sokan az életüket és dolgoznak rajta éjt nappallá téve, fittyet hányva a rengeteg kockázatra. Nem lenne hát logikus, hogy önmagunk felépítésébe is legalább annyi energiát fektessünk, mint egy sikeres cég vagy vállalkozás létrehozásába?
A saját döntéseid feletti uralmadat nem törheti meg senki, még a legszörnyűbb ember által megalkotható kínzásokkal sem - egyedül akkor vehetik el tőled, ha önként adod fel.
Ostoba dolog a jó szerencsében reménykedni. Ha mindenképp remélni akarsz, reméld inkább azt, hogy a szerencsés idők erős jellemed miatt képtelenek lesznek megszédíteni. Még jobb azonban, ha te építed fel magadban az ehhez szükséges jellemet és önbizalmat.
A nyomásgyakorlás összezúzhatja az embert, akár egy papírpoharat.
Mindnyájan különféle szerepeket játszunk a társadalomban. Lehetsz irodista, anya vagy szakács egy étteremben. Ezek kétségtelenül a különböző "énjeink". De mindnyájunknak van egy másik énje, egy igazi hőse, aki bennünk él. Tégy meg mindent, hogy felébreszd ezt a másik énedet!
A gyökereink velünk jöhetnek, ugyanakkor mindenhol ott vannak kicsit, ahol valaha jártunk és voltunk.
Vannak emberek, akik egész egyszerűen mindenhonnan kiragyognak.
Vannak, akiknek gondot okoz az, ahogy én gondolkodom és beszélek. Mert én fehéren-feketén látom a dolgokat, nemigen tűröm a szürke különböző árnyalatait.
Vajon az ember személyiségének mekkora részét teszi ki az, amit a többiek elképzelnek róla? (...) Gondolj csak bele: egyikünk sem látja ugyanazt a személyt ugyanúgy. Mi is részesévé válunk az egyenletnek. Tehát az egyén soha nem egy önálló valami.
Az emberek nem valami kreatívak. Ha új identitást vesznek fel, általában hülyén csinálják, például megcserélik a keresztnevüket a vezetéknevükkel, vagy a leánykori nevükhöz térnek vissza, esetleg a kedvenc nagybácsijuk családnevét veszik fel. Vagy máshogy írják le ugyanazt a nevet, vagy csupán egyetlen számjegyet változtatnak meg a társadalombiztosítási számukban. Nem akarják teljesen hátrahagyni a múltjukat. Persze az okosabbak teljesen újjászületnek.
Miért félünk a folyamatos változástól, a fényárnyék játéktól, ha egyszer nem tehetünk ellene semmit, az égvilágon semmit? Miért vagyunk képtelenek jó szívvel fogadni alakváltozásainkat? Ha magamat figyelem, kívülről, ahogyan a felhőket is nézem, látom, milyen sok formában létezem, és el kell döntenem, melyik forma felel meg leginkább annak a nőnek, aki vagyok. Olyan formába akarok belebújni, amelyet szeretek, a magaménak tudok elfogadni, és remélem, nem a saját magam teremtette illúziók csapdájába esem. A döntés az enyém, nem várhatok vele sokáig. Választanom kell.
A boldogság titka s a művészet csúcsa úgy élni, mint mindenki más, s mégsem hasonlítani senkihez.
Sokan sokszor használják az "átlagember" kifejezést. Mégis mitől az valaki? Véleményem szerint ennek egyetlen oka, hogy ő maga átlagemberként gondol magára. Éppen ezért mindig azt is teszi, amit az átlag, és nem mer kilógni a sorból.
Facebook
Pinterest