Idézetek a döntésről
Az erkölcsi döntéseket mindig könnyű felismerni, (...) ott vannak, ahol elhagyod az önérdekedet.
Sose válassz egy utat amiatt, mert valami drámai gesztusra ad lehetőséget.
Föltehetően van a fejemben és biztosan minden ember fejében is egy olyan önálló gondolat, amely más gondolatok együttműködése nélkül dönt, amelyet azóta ismerünk, amióta önmagunkat ismerjük, amellyel bizalmasan tegező viszonyban vagyunk, amely hagyja, hogy mi vezessük, és közben elvisz oda, ahová úgy hisszük, hogy tudatosan el akarunk menni.
Én azzal értek egyet, hogy mi teremtjük az életünket. Döntések sorozata vezetett el oda, ahol éppen most tartunk. Naponta több száz döntést hozunk.
Tegye félre az indokait és a reményeit, és vizsgálja meg, mi felé viszik a tettei. Ha nem tetszik az útirány, változtasson magán.
Az út az erdőn kétfelé ment - A kevésbé járt tetszett nekem, És így lett mind ami lett, talán.
Bizonyos döntéseknek kíméletlennek kell lenniük.
Ha kalandokra vágysz, le kell mondanod a biztonságról. Vagy válaszd a biztonságot, de akkor elégedj meg azzal, amid van.
Nem tudom, mit kell tennem. Csak azt tudom, hogy mit nem tehetek.
Nem származásunk, hanem döntéseink árulkodnak arról, kik vagyunk.
Próbálj a szívedre hallgatni, és utána kockáztasd, hogy összetöröd!
Ha az ember törölte a többi lehetőséget, ahhoz fordul, amelyik megmaradt, és azt mondja - minthogy más nincs - ennek kell lennie...
A hatodik napon Isten megteremtette az embert a saját képmására. Most nekünk kell hát választanunk a helyes és a helytelen, a jó és rossz között. Megadatott nekünk a döntés képessége, amely tetteinket irányítja. De mitől választják némelyek az önzetlenséget, hogy egy nagy célnak szenteljék magukat, míg mások csak a saját érdekeiket nézve, bezárkóznak szűkebb világukba? Van, aki csak szeret, akár viszonzatlanul is, míg másokat a rettegés és az árulás hajt. Vannak, akik döntéseiket Isten nemlétének sötét bizonyítékának hiszik, míg mások követik az ösvényt a nemes cél felé. De végül kiderül, hogy a jó vagy a rossz, a helyes vagy a helytelen, amit választunk, nem is belőlünk fakad, hanem pusztán a világegyetem hatalmas tréfája. Az igazi adomány, amit Isten ránk hagyott.
A rövid távú döntések hosszú távon általában kudarcot vallanak.
Eleinte még reméltem, hogy csak tévedek, egyáltalán gondolni sem akartam rá, de egyszerűen nem tudtam kikerülni, és egyre jobban megijedtem. (...) A kórházban el kellett fogadnom, hogy egy gyerek, a saját gyerekem növekszik bennem, és akkor megértettem, hogy ha abortuszom lenne, akkor nem tudnék már úgy élni, ahogy korábban. Végre elmúlt a félelem és a feszültség és csak az járt a fejemben, hogy össze kell szednem magam. Nem is tudom, hogy mondjam el, de... úgy éreztem, mindenáron muszáj megőriznem a bennem növekvő életet.
Facebook
Pinterest