Idézetek a döntésről
Csak akkor halsz meg, ha feladod. Ez a döntésed, nem a sorsod.
Amíg ott maradsz konfliktusaid színhelyén, mindig marad valami halvány esélyed a sikerre. Ha elmégy, átengeded a terepet az ellenségednek, az ő akarata és szándéka érvényesül majd minden korlát nélkül.
Indulatból hozott döntéseinkkel általában jól járunk. Érzelmeink többnyire csak azt a lépést teszik meg, amelyet értelmünk már rég elhatározott, de nem mert végrehajtani.
A háborúban létezik egy bizonyos határ, ameddig elodázhatod a döntést. Ám egy ponton túl döntened kell. Vagy te halsz meg, vagy az ellenfeled.
Minden lehetőség közül akkor választasz a legrosszabbul, ha megengeded, hogy nélküled döntsenek a te ügyedben.
Valamilyen halvány esély a legreménytelenebb helyzetben is kínálkozik. Ha van erőd megragadni, egyszer csak azt tapasztalod, hogy hirtelen erős hátszél támogat. Merj elindulni! - Aki felszáll a vonatra, az már megtette az út nehezebbik részét.
Néha az embernek egyszerűen nincs választása... legalábbis ezt hisszük.
Gyanítom - sőt, biztos vagyok benne -, hogy sok-sok olyan ember van, aki egyik vagy másik vallásban nevelkedett, de nem érzi jól magát, nem is hisz benne, vagy bántja az a sok gonoszság, amit a nevében elkövetnek. Érez némi késztetést, hogy elhagyja szülei vallását, talán vágyik is rá, de egész egyszerűen nem ismeri fel, hogy erre van lehetősége.
Mi azt próbáljuk tenni, ami helyes, vagy inkább, amire mások azt mondják, hogy helyes. De néha, amikor ez ellentmondásba kerül azzal, amilyenek vagyunk... akkor választani kell.
Az ember előtt két út áll: az egyik az, hogy megvalósítja saját magát, azt, akinek ő született; a másik az, hogy mindent megtegyen azért, hogy szeressék, mert ez a vágy is vele született. És a szeretetnek mindig ára van.
Életünk során néha útkereszteződéshez érünk, és rákényszerülünk, hogy eldöntsünk, melyik úton akarunk tovább menni. És nem tudhatjuk előre, hogy a választott út gyönyörhöz, vagy fájdalomhoz vezet. Ha egyszer választottunk, már nincs visszaút.
Alkudj meg! Csak egyszer. Mit számít az? - Mindent. A megalkuvás olyan, mint a leszaladt szem a nylonharisnyán. A szem fut tovább - és az ember végül leszaladt szemekből áll.
Mondj igent. (...) Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.
Semmi értelme megalkudni, ha választhatja az ember a legjobbat is.
A keresztutaknak van egy delejező tulajdonságuk. Az ember csak áll és hosszan, hosszan bámulja őket... és elfelejt átkelni.
Facebook
Pinterest