Idézetek a döntésről
Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.
Az elengedés azt jelentette, hogy elfogadja azt, amit a sors kiszabott rá, és felismeri, hogy a szabad választás az egyetlen út, a végzet pedig megmásíthatatlan.
Az élet nem mese, történnek jó és rossz dolgok is, és csak rajtunk múlik, élünk-e a felkínált lehetőségekkel. Igen, mi döntjük el, hogyan alakítjuk a történetünket.
A legtöbb ember fél komoly döntést hozni és fél megvalósítani az álmát. Egész életében álmodozik, de amikor ott van a lehetősége, hogy meg is valósítsa, megijed és nem mer lépni. Pedig a lehetőséget a változtatásra, az előrelépésre mindenki megkapja az élettől. A nagy lehetőség általában észrevétlenül jön, de mindig megérkezik.
Új célt tűztünk ki. Döntöttünk. Nem nézünk vissza. És nem siránkozunk a sorsunkon. Mert ha csak ülünk itt és siránkozunk, az egyetlen, ami marad nekünk, az a siránkozás. Én majd jajgatok, te meg felelsz rá. Na, az lesz ám csak szép! Csodásan éreznénk magukat. És egy nap arra ébredünk, hogy megaszalódtunk. És amikor látjuk az összeaszalódott képünket, akkor bánhatjuk majd az elvesztegetett éveket. De akkor már késő lesz. Az idő rohan.
A használható döntések születése az informatív hibák olvasztótégelyében történik. Így az Intelligencia elfogadja az esendőséget. És amikor abszolút (tévedhetetlen) döntések nem ismertek, az Intelligencia megpróbálkozik korlátozott adatokkal egy olyan porondon, ahol a hibák nem csak lehetségesek, de egyenesen szükségesek.
Vannak az életben olyan útkereszteződések, amikor nagy horderejű döntéseket hozunk, miközben nem is vagyunk ennek tudatában.
Akkor még nem fogtam fel, hogy ez a pillanat valaminek a kezdete volt, hogy minden egyes döntés egy újabb döntéshez vezet majd, aztán még egyhez és még egyhez. Végül egyetlen, lényegtelennek tűnő döntés végiggyűrűzik az egész életünkön. Nem tudtam, hogy ez a pillanat meghatározza majd az életemet.
Minden döntésben százszázalékosan biztosnak kell lenni, minden lépés közben már a következőre kell koncentrálni, lehetőleg úgy, hogy azok össze is függjenek egymással.
- Szeretnélek feleségül venni. - Erre mikor jöttél rá? - Tulajdonképpen már régen foglalkozom a gondolattal, de most, ott az ebédnél döntöttem el a nagy kérdést. Most már biztos vagyok az érzésemben. Amikor besütött a nap az ablakon, hirtelen arra gondoltam, mi lenne, ha felállnál, és elmennél tőlem. A gondolatba belesápadtam.
- Tehát vagy a szeretőd leszek, vagy vége a barátságunknak. - Harmadik út nincs. Tetszel, kívánlak. Gyűlölöm a flörtöt. És még jobban gyűlölöm az erkölcsi műproblémákat.
Sok bölcsesség és bátorság kell ahhoz, hogy tudjuk, melyik az az út, amelyen járni akarunk, és melyik az, amelyiket azért választjuk, hogy másoknak örömet szerezzünk.
Belevágni valamibe úgy, hogy nem tudom, mi lesz belőle? Igen! Képzeljék el: ez az a pillanat, amikor szabadon tudnak dönteni. És ezzel köszönt önökre a függetlenség napja. Amikor szabadon eldöntik, hogy lépnek. Ez mindig csak egy lépéssel kezdődik, soha nem többel. Abban a pillanatban ugyanis megérzik, hogy önök képesek bármire. Bármire. És amikor ezt megérzik, akkor el fognak kezdeni mosolyogni.
Ha magad alatt vagy, ne hozz fontos döntéseket, az nagyon veszélyes! Ilyenkor nincs önbizalmad, nincs önuralmad.
Az életben nincs szabad választás, hogyan is lehetne? Attól a pillanattól, hogy világra jövünk, a három norna tudja, merre vezet életünk fonala, milyen mintává szövődik és hol ér majd véget.
Facebook
Pinterest