Idézetek a döntésről
A demokratikus fikciónak az a lényege, hogy a szuverén nép annyira igazságos és felvilágosult, hogy hízelgés és vesztegetés nem ér fel hozzá, tehát két jelölt közül helyesen tud választani akkor is, ha az egyik csupa kellemetlen igazságot tár eléje, a másik pedig a legotrombább előítéleteinek és legaljasabb ösztöneinek hízeleg.
Aki igazán okos, semmire sem mond kereken nemet. Akkor se, ha úgy gondolja. Mint ahogyan igent sem szabad elhamarkodottan mondani.
A fontos döntésekre manapság nem szánunk elég időt. Ha aztán valami félremegy, sopánkodunk. Az ilyen negatív érzések azonban nem visznek előre, minden döntésben és következményében látni a jót.
Az emberek (...) bizonyos utakon csak azért indulnak el, hogy bebizonyosodjon, hogy nem nekik valók. (...) Ez az élet törvénye. Ez (...) elől senki nem menekülhet el, akkor sem, ha soha nem hoz döntést, akkor sem, ha nincs bátorsága, hogy bármin is változtasson - hiszen ez már önmagában is egy döntés, egy változás.
Nem a nehézségektől félt: attól ijedt meg, hogy választania kell egy utat. És ha egy utat ki kell választani, akkor a többit ott kell hagyni. Előtte pedig még ott állt az egész élet, és mindig arra gondolt, hogy később talán megbánná mindazt, amit most csinálni szeretne. "Nem merem elkötelezni magam, mert félek, hogy rosszul döntök" - gondolta. Minden lehetséges úton végig akart menni, de épp ezért végül egyiken se ment végig.
Soha ne hagyd, hogy a kételyek megbénítsanak. Hozz meg minden döntést, amit meg kell hoznod, akkor is, ha nem vagy biztos benne, hogy helyes.
Néha az a legnehezebb, hogy eldöntsük, milyen hidakat égessünk fel magunk mögött.
Az élet igazságtalan. Amit a szíveddel értelem nélkül szeretsz, azt az elméd megtagadja, mert nem fogja fel, hogy aminek a szíved megadta magát, azt az elméd mindenáron legyőzné. Én pedig követtem, mert győzni sokkal könnyebb, mint szeretni. Egy új játékba kezdtem, amit ugyan ésszel megnyerhetek, de akkor vállalnom kell, hogy a szívem vereséget szenved, és örök sötétségbe borul, bármilyen fény is vetül rá.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Az élet döntések sorozata, s nem lehet kibújni a döntés felelőssége, meg az utána következő vezeklés súlya alól.
Még mindig körbenézek, hogy ki segít rajtam, és remélem, hogy valaki megveregeti a vállam, vagy a fülembe súg egy jó tanácsot. De senki nem viszonozza a pillantásom. Úgy tűnik, rajtam kívül senki más nem forgolódik, hogy ellesse valahonnan, mi a teendő. Miért érzem úgy, hogy én vagyok az egyetlen, aki össze van zavarodva, és aggódik amiatt, hogy jól döntött-e, hogy merre tart? Bármerre nézek, az emberek egyszerűen boldogulnak a dolgaikkal. Lehet, hogy csak utánoznom kéne őket.
Régen azt gondoltam, döntéseket hozni nagyon nehéz feladat, félelmetes a vele járó felelősség. Most viszont nem érzek mást, csak fáradtságot. Nem félek, csak nagyon fáradt vagyok.
Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?
Jobb tévedni a túlzott óvatosság, mint a könnyelműség irányában.
A döntések pár másodperc alatt születnek, s aztán egy életen át bűnhődik miattuk az ember. (...) Most azonban résen volt: tudta, hogy ezek azok a másodpercek, és hogy ezúttal nem fog hibázni.
Egyszerre akarok mindkét irányba haladni. Vágyom a sikert, keresem a kudarcot.
Facebook
Pinterest