Idézetek a családról
Amiről az apa hallgat, a fia beszél, és gyakran úgy találom, hogy maga a fiú az apa felfedett titka.
Ott él mellettünk egy ember, legyen az férj, feleség, szülő vagy testvér, és valójában nem törődünk vele. Szinte semmit sem tudunk róla. Hallgatjuk őt, és alig halljuk. Kedvesen és barátságosan bánunk vele, mintha ekként pótolni lehetne mindazt, amit nem adunk meg neki, ami lehet figyelem, szeretet, gondoskodás. Az esetek többségében nem adódik olyan helyzet, amelyben ezt felismerhetnénk. Elmúlhat így az egész élet is.
A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
Ami engem illet, számomra már nem jelent gondot, hogy a szüleim olyan életet élnek, amilyent élnek, elfogadom, hogy ez az övéké. De azt is tudom, hogy egy adott szempontból - érzelmi szempontból - nem szeretnék ilyen életet élni. És ezzel sincs gondom. Emberek, és ez az ő életük. Én ezt tiszteletben tartom, elfogadom, annak ellenére, hogy feltételezem, nem lesz jó vége.
Családnak hívják a szüleiket sokan tévesen, mikor már megvan a saját párjuk. Nem, tudd, hogy a házasság vagy együttélés első napjától kezdve az a családod, akit választottál magadnak. A napi dolgokat vele beszéled meg, a nehézségeket is együtt kezelitek, a döntésekben együtt álltok ki, együtt élitek az életet. Nem egymás mellett, hanem együtt.
A barátokat váltogathatod, mint a kesztyűket, de a rokonaidat nem válogathatod meg. Ezért aztán jobb nem veszekedni velük, hiszen még jó ideig együtt lesztek.
A szívem nagyon elszorult, valahányszor erre a nagy távolságra gondoltam, mely anyámtól elválasztott; mert, s ezt talán önök is tudják, a velem egykorú fiúk rendesen büszkén hánytorgatják, hogy nincs szükségük anyjuk gyöngédségére, de mégis elkeserednek, ha nélkülözniük kell az anyai szeretet gyöngédségét.
Szüleim rólam tömören: egyik fülén be, másikon falra hányt borsó.
A szerelem egy nemes párt földi üdvben egyesít, ám fölséges égi nektárt csak hármasban ad nekik.
Felkutattam a családfámat, és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér.
Mindenki olyan mértékig része egy családnak vagy egy baráti kapcsolatnak, amilyen mértékű pszichikai energiát fektet be a közös célokba.
Az Eiffel-torony tövéből, az Ezer Torony városából, a tornyosodó csodák magasából is visszafutnál. Hanyatt-homlok! Rozoga rokonaidhoz. Rozoga anyádhoz. Az évszázadok tornyosodó viharfellegei alatt közöttük tornyosodott fel az életed. Eleven, villámló tűztoronnyá!
A fiatalok befolyásolják a szüleiket a politikában, az olvasásban, a zenében - és nem fordítva, ahogy a naivabbak gondolják. Másrészt viszont a szülők befolyásolják a fiatalokat abban, amit úgy hívunk, hogy "értékrend". Bár a kamaszok természetüknél fogva lázadók, mindig elhiszik, hogy a családjuk tudja, mi a helyes. Lehet, hogy furcsán öltözködnek és olyan énekeseket szeretnek, akik üvöltöznek és gitárokat zúznak - de ez minden. Nem mernek messzebbre menni és valódi forradalmat csinálni a szokásokban.
A kutyákat pár hét alatt jól be lehet idomítani, de a gyerekek meg az anyák egy életen át viaskodnak.
Az életben nem történnek "nagy dolgok". Ha később visszanézünk, s keressük a pillanatot, mikor valami elhatározó, jóvátehetetlen történt velünk - az "élmény" vagy "baleset", mely későbbi életünket alkotta -, legtöbbször csak ilyen szerény nyomokat találunk, vagy még ennyit se. Igazában nincs más "élmény", csak a család; s nincs más "tragédia", csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az "osztály"-ban, a világnézetben, a fajtában - vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon.
Facebook
Pinterest