Idézetek a célról
Igyekszem nem elérhetetlen célokat állítani magam elé. Az emberek többsége ebbe roppan bele. Túl magas célok és elvárások, aztán puff! Jönnek a csalódások.
A legkanyargósabb folyam is beleömlik végül a tengerbe.
Tudjuk, hogy a találkozás igazi értelmét a keresés adja meg, és sokat kell ahhoz gyalogolni, hogy elérjük, ami egészen közel van.
Ha magasra törtök, járjatok a magatok lábán! Ne vitessétek magatokat föl, ne üljetek idegen vállakra és fejekre!
Ezer úton lehet feljutni (...) a dombnak a tetejére... Nem a cél a fontos. Hiszen amint elértük, már csak relikvia, jobb esetben egy újabb eszköz. Magát az utat kell élveznünk.
Nem a cél a fontos, hanem az út.
Mindig kell legyen az embernek valamiféle vágya, mely ott lebeg a szeme előtt, mint szamár előtt a répa, merthogy a vágyak teljesülése utáni sóvárgás adja az erőt, hogy felkeljünk reggel.
Ha van egy vágyad, bármi is legyen az, ami egyre ott lebeg előtted, a homlokodtól épp csak egy arasznyira, akkor már érdemes élned.
- A különös kis tények. Szeretem, amikor felbukkannak. Sokat jelentenek. Megmutatják az utat. - Az utat? De hová? - Rámutatott a gyenge pontra (...). Sajnos mindaddig nem tudjuk, amíg oda nem értünk.
Hogyan választhatnád meg az eszközöket helyesen, ha folyamatosan szem elől veszíted a célt?
Nem az a fontos, hová mész. Az a fontos, hogy járd az utat, és megélj minden egyes, az úton töltött pillanatot.
Aki keresésre indul, el akarja érni a célját. De miféle zarándok utasítana vissza étket és ágyat az útja során? Ne irigyelj hosszú utamért. Ha nem volnék utazó, sosem találtam volna rá tengered partjára.
Vannak kérdések, amikre nincsen válasz. (...) Ez egy változó világ, és mi magunk vagyunk a legfurcsább változás. Rengeteg behatásra reagálunk. A jövőnk folyton újrarendeződik. Van viszont egy akadály, amitől meg kell szabadulnunk. Ez megköveteli tőlünk, hogy megtegyünk egy brutális dolgot, hogy legdrágább, legforróbb vágyaink ellenében cselekedjünk... De kénytelenek leszünk megtenni.
Tudom, hogy igaza van, de még soha senki iránt nem éreztem olyat, amit most Sarah iránt. Amikor vele vagyok, mintha lebegnék, és már akkor rettegek tőle, hogy el kell válnunk, amikor még együtt vagyunk. Ő értelmet ad a menekülésünknek és az állandó bujkálásnak. Most már van miért harcolnom. Már nem csak a túlélés a célom, hanem a győzelem is.
A tudásnak semmi haszna cél nélkül.
Facebook
Pinterest