Idézetek a célról
Persze tudom, hogy mit akarok. Épp csak az a baj, hogy minden nap mást, és csak egyetlenegy dologban lehetek biztos: bármi is az, még nem az enyém.
Terveket kovácsolni időpocsékolás. Egyedül az ámokfutás segít. Tettekre váltani ezt a felismerést: ez az én célom. Csak épp elérhetetlennek látszik.
Miért csinálnék bármit? (...) Elég tanult vagyok ahhoz, hogy lebeszéljem magam bármilyen életcélról. Hogy ízekre szedjek bármilyen vágyat. Értelmét vegyem bármilyen tervnek. Elég okos vagyok ahhoz, hogy megtagadjak minden álmot.
Mi a célja annak, amit én itt üggyel-bajjal véghezviszek? Miért kell ennyire megveszekedetten élni?
A hegycsúcsra sokféle út vezet. (...) Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon.
A sebesség mindegy, hisz az irány jó.
Az embernek a lehetetlent érdemes követelnie magától, hogy abból legalább, ami lehetséges, biztosan meglegyen.
Ha azt akarom, hogy kitörjek abból a környezetből, amelyben élek, és hogy valamire vigyem az életben, annak csak egy módja van: tanulni mindent, tanulni mindenkitől, és tanulni mindig, amíg csak élek.
Akármit teszünk is, annak az a célja, hogy folytassuk az életet. Az a célja még az éhségnek, még a betegségnek is; vannak, akik belehalnak, de a többi szívósabb lesz.
Ha az embernek világos célja van, még a legmostohább úton is haladni fog. Ha az embernek nincs célja, még a legsimább úton sem jut el sehova.
Végső soron a legerősebb kapocs köztünk az, hogy mind ezen a kis bolygón élünk, ugyanazt a levegőt szívjuk, fel akarjuk nevelni a gyerekeinket és halandóak vagyunk. Közös a sorsunk, és ez nem egy harc.
Az út, amin megyünk, talán különbözik, de a szívünk egyként ver!
Kezdett nyugtalanítani, hogy utam végeztével úgy térek haza, hogy a tudatomban semmi sem változott. Féltem, hogy eljátszom a nagy lehetőséget, és ha nem történik valami, ha nem teszek róla, hogy történjen valami, akkor a pillanat elillan, és soha többé nem lesz még egy ilyen esélyem. Az elhatározásom, hogy eljutok a szent hegyhez, csak még egoistábbá tett. Egyre jobban kötődtem a vállalkozásom sikeréhez, egyre nehezebben tudtam elengedni a dolgokat, egyre makacsabbul csimpaszkodtam az illúzióba, amelyről azt hittem, én vagyok. Ugyanúgy vágytam valamire Tibetben is, mint otthon, csak a vágyam tárgya volt más.
Ahhoz, hogy bármit elérj az életben, először becsvágy kell, aztán tehetség, aztán ismeret, és végül egy jó alkalom.
Ha feladod az álmod, belehalsz.
Facebook
Pinterest