Idézetek a boldogságról
Te nem értetted, én nem értettem, mert hülyék vagyunk most mind a ketten. De megtalálja a zsák a foltját, ha a boldogság kényszerít térdre.
Hisz van valami különös a boldogsággal amivel másképp nem találkozunk lehet abban van a hiba hogy túlságosan kevéssé ismerjük el kellene jobban mélyedni benne azt hiszem tréning dolga lenne az egész.
Létezik a zsigeri boldogságnak valami olyan éteri, akár misztikusnak is nevezhető birodalma, ami csak azok előtt nyílik meg, akik teljesen felszabadultan, tehát minden vallási-kulturális-társadalmi előítélet, bűntudat nélkül adják oda magukat, ténylegesen, önfeledten, maradéktalanul, minden rejtett rezerváció nélkül, azaz a másik gyönyöre nyitja meg az én gyönyöröm kútját, mondhatnám, valamiféle belső illumináció ez, fény, igen, fény, az én fényem, ami te vagy, vagy épp fordítva, ráadásul ez az egész maga az érzéki végtelen, noha másodpercekig tart. Vagy valószínűleg másodpercekig, mert az idő közben megszűnik, nincs.
Gyönyör és gyönyör közt lekottázhatatlan különbség lehet.
Boldogság? A képzelőerő diadala a valóság fölött.
Vajon mennyi boldogságot engedhetnek meg az istenek egyetlen embernek?
Néhány napja láttam egy utcaseprőt. Lassan, élvezettel seperte a Wesselényi utcát: három lépés előre, három vesszőhúzás az aszfalton, balról jobbra, mindig ugyanabban az irányban, aztán a harmadik suhintás után megállt, s gyönyörködött a művében. Öreg, görbe hátú kis ember volt. De azt hiszem, elégedett.
A boldogság nem az, amit akarunk, hanem azt akarni, amivel rendelkezünk.
Mindketten tudjuk, honnan jövünk, és valahányszor boldognak látjuk a másikat, az... frissítőleg hat ránk. (...) Élvezzük a másik miatt, élvezzük magunk miatt, és a nagy öröm miatt.
Az élet mindig elbűvöl; annyi örömöt lehet találni a jelentéktelen dolgokban is.
A boldogság egy folyamatosan körülöttünk lévő dolog, amire mindennap rá kell csodálkozni, és akkor nem tűnik el.
A boldogságnak nincs ára. A boldogságnak értéke van.
Meg kell élni az örömöket, nyitott szemmel és nyitott szívvel kell járni a világban.
Nem lehet egy másik ember a boldogságunk kulcsa, elsősorban mi magunk kell, hogy azok legyünk. Talán akkor, de csak akkor fogunk tudni igazán szeretni, szeretve adni.
Élek. Ez elég ok a boldogságra.