Idézetek a boldogságról
Az embernek kell hogy legyen valamifajta technikája, hogy élni tudjon, és elégedett legyen az életével. Jól meg kell tanulnia, hogy mással ne nagyon törődjön.
Vannak az életben pillanatok, amikor "minden megvan": nem sok, négy vagy öt már nagyon rendben.
Tegyétek azt, ami boldoggá tesz! Egyszerűnek hangzik, mégis olyan nehéz, mert kevesen teszik meg. Félelemből élünk. Másokért élünk, a reményeikért és az elvárásaikért. Azt tesszük, ami másokat tesz boldoggá.
A boldogság valóban olyan, mint a mézesmadzag: mindig a szemünk előtt van, de sosem érjük el.
Az egyetlen célod a földön, hogy hasonlatosabbá tedd a mennyekhez. Aggódj kevesebbet, nevess többet!
A fájdalomról írni könnyű, a kínt mindenki a magáénak érzi. De hogyan lehet leírni a boldogságot?
A boldogság az ember végső célja. Nem azért élünk, hogy együnk és pénzt keressünk. Azért eszünk és keressük a pénzt, hogy boldogok legyünk.
Az élmény (...) a közhiedelemmel ellentétben nem valami jelentős, fontos esemény. Nem. Az belső történés, amit bármi előidézhet... kilépek például egy délután, nyári zápor után az erkélyemre, s a szemközti még nedves, víztől csillogó háztetőn megpillantok egy fütyürésző rigót. Vagy: átrendezem a könyvtáramat, belelapozok valamelyik könyvembe, s mert nem tudom abbahagyni az olvasást, reggelig ottmaradok a padlón. Ezek az igazi élmények. Nem kívülről jönnek, hanem a bensőnkből fakadnak.
Isten boldognak akar látni minket. Senki sem maradhat szomorú örökké.
Az emberek hibáznak, amikor a boldogságot célul tűzik ki. A boldogság mint cél, mint egy csalóka madár - igazán mint a Kék madár - mindig továbbröpül.
A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol.
Nem szabad mindenről megfeledkezve átadnunk magunkat az élet boldog szakaszainak. A pillanat nagyon is mulandó, különösen az, amikor legyőzhetetlennek érzi magát az ember.
Az élet csak egy pillanat az örökkévalóságban, de egyetlen boldog pillanatban örökkévalóságokat élhetünk át.
Azért van oly kevés boldogság a földön, mert boldogságunk mindig a más kezében van, és az áldásos jó kezek oly nagyon ritkák
Ugyanaz a kebel, amelyik liheg a boldogságért, dúlja fel azt rendszerint maga előtt.
Facebook
Pinterest