Idézetek a boldogságról
Hallottál már a szív intelligenciájáról? Arról van szó, hogy felismerjük a boldogságot, ha a lábunk előtt hever, legyen bennünk bátorság és elszántság, hogy lehajoljunk érte - felvegyük, és meg is őrizzük.
Az apák akkor boldogok, ha adhatnak.
Mindenünket megosztjuk azzal, akinek boldogságunkat köszönjük.
A boldogság... mindenkor a talpunk és fejünk búbja közt lakozik, és akár egymillióba kerül évente, akár száz aranyba, lelki életünkre gyakorolt hatása ugyanaz.
Nincs tökéletes boldogság a földön.
Mindenütt akadnak kis zökkenők és csalódások, és mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy túl sokat reméljünk; de ha az egyik úton nem sikerül eljutni a boldogsághoz, az emberi természet másikat keres; ha az első számításunk téves, csinálunk egy másodikat; valahol mindig találunk kárpótlást.
Minél boldogabbak lehetnének az emberek, annál boldogtalanabbak.
Mert meg akarom mutatni neked, hogy csodák pedig vannak! Nézz csak rám! Megtaláltam az apukámat, és az anyukám meg az apukám megint egymásba szerettek! Vagyis a csoda még nem ment ki a divatból!
Valamikor én is álmodoztam egy palotáról... Azt hiszem, mi lányok mind így vagyunk ezzel. Aztán beköltözünk egy nyolcszobás házba, amely szívünk minden vágyát kielégíti... Talán azért, mert ott él a királyfink.
A jövendő boldogság, mint a trópusi partvidék, bensőséges lágyságát, legillatosabb leheletét vetíti maga elé a végtelenbe, s már előre e mámorban ringunk, anélkül, hogy törődnénk a még úgysem látható horizonttal.
Mikor az érzéseid elérik, hogy boldoggá teszik azt, akit szeretsz, és amikor láthatod a mosolyát... az csodálatos érzés.
Mindig arra kell törekedned, hogy boldogok legyenek azok, akiket szeretsz.
A cél: boldognak lenni. Ezért sokáig, napról napra meg kell dolgozni. Ha pedig az ember végre eljut odáig, még mindig rengeteg a teendő: meg kell vigasztalni másokat.
- Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag. A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte: - Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye. - Mesélj nekem a boldog pillanatokról! - Hagyjál most, álmos vagyok. (...) - Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni. - Szeretlek! Nagyon! - Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
Hány boldog pillanatot veszít el az ember, miközben a veszteségeire gondol csupán?
Facebook
Pinterest