Idézetek a beszédről
Ha az ember még gyerek, mindig parányi izgalommal szól a felnőttekhez. Persze nem mindenki - a legtöbben mégis tízszer is megfontolják, mit és hogyan mondjanak. Mert ugye lehetőleg gyorsan kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), röviden kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), végül pedig érthetően kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék). Mindebből világos, hogy a gyerek rendszerint hadar, és félrenyeli a szavakat, továbbá hogy a felnőttnek más dolga nincs, mint hogy türelmetlenkedjék.
A szavak (...) mélyebb sebet ejtenek, mint bármilyen fegyver.
Nem szólni magáról - ez a műveltségnek egyik fő rendszabálya. Nem kellene szólnunk arról sem, mi minket leginkább érdekel; nincs biztosabb módja másokat untatni, mintha arról szólunk, mi minmagunkat leginkább mulat.
A kínzás sosem eredményez őszinte választ.
A némafilmek eltűnésével egy teljes nyelv elveszett.
Az elszállt szavakat nem lehet elfogni.
Az embernek sokféle nyelve van: az egyiken a gyerekeivel beszél, egy másikon a szerelmesek társalognak... és van egy olyan is, amelyen magunkkal beszélgetünk, belső dialógust folytatunk. Az utcán, munka közben, utazás alatt mindig más-más nyelvek szólnak, nem csak a szavak változnak ilyenkor, hanem valami más is. Az ember még reggel és este sem beszél egyformán.
Aki hallgat, ritkán vét.
Az ember ezért kapta a nyelvet, hogy elrejtse a gondolatait.
Onnan tudhatjuk, hogy a gyerekek kezdenek felnőni, hogy elkezdenek olyanokat kérdezni, amire van válasz. Addig leginkább csak az anyanyelvűket tanulgatják - attól kezdve egyre inkább egy nyelvet is beszélnek a felnőttekkel, nemcsak a konkrét anyanyelv értelmében, hanem átvitt értelemben is: többé-kevésbé ugyanazt értik azon, hogy mi számít megfelelő válasznak egy kérdésre és mi nem.
Ha az ember nem hibázik, ne kérjen elnézést, azzal csak magára szabadítja a bajt.
Alapos megfigyeléseket kell végezni, mielőtt az ember az ajkait szólásra nyitja.
A hibás szó meghatározása magában rejti, hogy javítható.
The Originals - A sötétség kora c. film
A szavak önmagukban nem egyértelműek, megbízhatatlanok. De mi másra támaszkodhatnánk, ha nem a szavakra?
Az ember mindig többet érez, többet tud, mint amit ki tud mondani.