Idézetek az ateizmusról
Miben hiszek? Istenben nagyon kevéssé, néhány öröm és baj után nem vagyok jóban az öregúrral. Cáfolom a magatartását, nem a létezését.
A vallási hitrendszerek, gondolatok, érzelmek és attitűdök a kreatív emberi képzelet termékei. A fantázia és képzelet világában járnak, a rég elfelejtett történelmi alakok ígéreteit felruházzák örökös kozmikus jelentőséggel.
Isten létezése, ha a szó gyakorlati értelmében nem is cáfolható, valójában igen-igen valószínűtlen.
Az a gondolat, hogy az ember teremtette Istent, minden ízében ugyanolyan megragadó, mint a fordítottja, bizonyítékai pedig még jobbak is.
Ha feltételezünk egy istenséget, amely képes a világ összes szervezett komplexitását megtervezni, akár egyik pillanatról a másikra, akár irányított evolúció által, ennek az istenségnek már eleve rendkívül bonyolultnak kell lenni. A teremtés híve, legyen az naiv bibliaforgató vagy művelt püspök, egyszerűen feltételezi, hogy már létezik egy rendkívüli intelligenciájú és komplexitású lény.
Ha az egyháznak igaza lenne, minden kolostor a boldogság, a béke és az igazság kertje lenne, de milyenek a valóságban? Nem talál még egy helyet a földön, ahol úgy virágozna a boldogtalanság, az ellenségeskedés és a hazugság, mint egy kolostorban.
A mennyország egy tündérmese azoknak, akik félnek a sötéttől.
Isten vette a kalapját, pár éve elváltak útjaik. Olyan volt, mint egy dédnagybácsi halálhíre, akire még nem gondoltunk. Az ember próbál gyászolni, beéri egy kis nosztalgiával, és továbblép, direkt nem foglalkozik a homályos rossz érzéssel, aztán az is újabb szállá fakul a veszteség és a bánat kárpitján, amit mind szövögetünk felnövőben.
Nem azért születünk erre a földre, hogy Istennel találkozzunk.
Az egyetemes istennek egyetemes vallást kellett volna kinyilatkoztatnia. Miféle végzet okozza, hogy annyiféle vallás van a földön? Melyik az igazi a sok közül, melyek mindegyike azt tartja, hogy ő az, a többi pedig mind hamis? Joggal hisszük, hogy egyikük sincs ilyen megkülönböztetett helyzetben; a vélemények megoszlása és összeütközése vitathatatlan jele a kiindulópontul szolgáló elvek bizonytalanságának és homályosságának.
Minden vallás egyetért abban, hogy lelkesen hirdeti az istenség végtelen bölcsességét és hatalmát; de mihelyt feltárja viselkedését, nem bukkanunk másra, mint oktalanságra, az előrelátás hiányára, gyengeségre és ostobaságra.
Az embernek volt mersze bepillantani az isteni fénybe, és rájött, hogy mint az összes többi anyag, ez is összetevőkből és mennyiségekből áll. Így hát újabb gyerekes illúzió pukkadt szét a tudomány rideg szkepticizmusán.
- Talán meg kellene próbálnod hinni Istenben. - Azt mondod? - Igen, talán mindannyiunknak hinnie kéne. Az egész emberiségnek. - Szerintem nem. Szerintem már rég meghalt.
Létezik-e pokol, vagy mi teremtjük meg a magunk poklát itt a Földön?
Egy ateista úgy érvel, hogy a világ teljes mértékben, minden részleteiben racionális és logikus: mindennek megvan az okozati és magyarázati láncolata... De ha megkérdezzük azt, hogy miért volt az Ősrobbanás, vagy miért vannak a törvények, akkor azt a választ kapjuk, hogy, nos, ennek nincs oka. Más szóval a fizika törvényei ok nélkül léteznek. Miután azzal érvelt, hogy a világ minden pontjában racionális, az ateista azt állítja, hogy végül is abszurditásra épül.
Mindegy, hogy rendes temetést kapunk, vagy a farkasok falnak fel. A szenteltvíz csak koszos lé.
Facebook
Pinterest