Újságírás
A világ sem lesz semmivel se jobb, ha megmutatjuk a borzalmait, maximum a reggeli közben csóválja a fejét a jónép, míg ki nem ürül a narancsleves pohár.
Talán, ha nagyon akarnám, hogy megértsenek, vagy hogy én megértsek valakit, beleringathatnám magam a hitbe, de én riporter vagyok: Isten pedig csak a vezércikkíróknak létezik.
Az újságírói munkával együtt jár, hogy sosem tudod, mit fogsz kideríteni. Néha azonban tudod, hogy mit nem fogsz kideríteni, és ez frusztráló.
Egyetlen újságíró sem tévedhetetlen - hibázhat a szerző tudatlansága, tájékozatlansága, felkészületlensége miatt, vagy mert épp hagyja magát érzelmei által vezérelni, stb. Hibák bárhol felbukkanhatnak: nem léteznek se hibamentes oldalak, se tökéletes újságírók - legfeljebb erre törekvők. De már ez a törekvés is elismerésre méltó, és alapjaiban megkülönbözteti a sajtót az álhíroldalaktól.
Az újságíró a legjobb cikkekben nem azt mutatja be, mit gondol ő maga. Inkább az érdekli, hogy leírja, mit gondolnak a hajléktalanokkal, a ketchuppel, a pénzügyi botrányokkal foglalkozók a hajléktalanokról, a ketchupről és a pénzügyi botrányokról.
Az újságírás lényege azt megírni, amit nem akar valaki nyomtatásban látni. Minden más csupán propaganda.
Az újságírók nem egyszerűen csak megírják a történteket: az írásaik életeket változtathatnak meg.
Manapság elvárják egy újságírótól, hogy állást foglaljon. De az én munkám nem ez. Nehéz középen állni, de hiszek benne, hogy az elzárkózás sokkal pusztítóbb.
Folyamatosan zúdulnak ránk a negatív hírek a világ minden részéről: háborúk, éhínségek, természeti csapások, politikai mellényúlások, korrupció, költségvetési megszorítások, betegségek, tömeges elbocsátások, terrorcselekmények. Azok az újságírók, akik le nem zuhant repülőgépekről vagy tönkre nem ment termésről tudósítanának, hamar elveszítenék az állásukat. A fokozatos javulásról szóló történetek ritkán kerülnek címlapokra, pedig sok millió embert érintenek és a hatásuk is drámai mértékű.
Hiszek abban, hogy az újságírónak kötelessége mindent megtenni azért, hogy az igazság kiderüljön, és objektív megítéltetésre találjon.
A férfi választóközönség hangosabb. És mivel hangosabbak, a gondolataikról meg az őket foglalkoztató ügyekről nagyobb betűkkel írnak az újságok.
Az újság, ahelyett hogy szent hivatás volna, a pártok eszközévé lett; eszközből üzletté; és mint minden üzlet, becstelen és rosszhiszemű.
Ha egy cikk címében kérdőjel van, akkor a kérdésre adott válasz: nem. Ha pedig feltételes módban fogalmaz, akkor nincs rá bizonyíték.