Újságírás
A legapróbb hír is felfénylik, és megmutatja valódi üzenetét, ha megfelelő alapműveltséggel rendelkező, és ezt a műveltségüket kreatívan használó emberek foglalkoznak vele.
Ha valaki nem tudja úgy megfogalmazni a mondanivalóját, hogy az jól mutasson a szalagcímben, a szerkesztőknek nem marad más választásuk, mint hogy maguk írják meg, amit az interjúalany mondani akar, ahelyett, amit mond. Ezt nevezik kreatív újságírásnak.
A hírgyűjtés hasonló az aranymosáshoz. Nagyon sok ideig kell szitánkat a vízbe merítgetni, hogy egy picike aranyszemcse megcsillanjon. Ugyanakkor, mint egy kanadai aranyásó közmondás tartja: az arany ott van, ahol megtalálod.
Ha az ember újságíróként mutatkozik be, nehéz kertelés nélküli, őszinte válaszokat kicsikarni.
Gyakran mondják az újságírókról, hogy olyan kutyák, akik állandóan a lerágni való csont után kutatnak.
A riporter élete egészen más, mint a képernyő mögött ülő újságíróé. Felkeresni a helyszínt, saját nyomozást folytatni, menni az orrod után nem mindig hajaz a szó szoros értelmében vett újságírásra. Veszélyes mesterség, amely megköveteli, hogy az érzelmeid és a feldolgozni kívánt téma tárgyilagos megfigyeléséhez szükséges távolságtartás között egyensúlyozz. Van úgy, hogy az egész egyáltalán nem érint meg. Máskor előfordul, hogy belőled is ott marad egy darabka.
Az élelmiszer-marketing terén sok döntést költségszempontok határoznak meg. Ez nem kedvez az önjelölt fantasztáknak. A költségalapú magyarázat sosem annyira izgalmas, mint egy jó kis összeesküvés-elmélet.