Társadalmi egyenlőtlenség
Van, aki toronyházat épít; van, aki annak árnyékában él. Nem kétséges, jórészt éppen ezért épülnek: ezek napjaink kastélyai, melyek a hatalmat hivatottak kifejezni.
A környezeti problémák általában nem azokat sújtják leginkább, akik okozzák őket.
A társadalom bármilyen fejlődése a népesség növekedéséhez, azaz több éhes szájhoz vezet. (...) A körülmények javulásával a népesség legalább egy része elkerülhetetlenül visszazuhan a szegénységbe.
Bár kétségtelenül a gazdasági létra alján állók szenvednek a legkegyetlenebbül, az egyenlőtlenség mint a mentális stressz egyik forrása mindenkit meggyötör, aki egyenlőtlen társadalomban él, tekintet nélkül a személyes életnívójára. Nincsenek győztesek ott, ahol hagyjuk, hogy vesztesek legyenek.
Az emberiség tömegei nem nyereggel a hátukon születtek, ahogy a szerencsés kisebbség sem csizmában és sarkantyúval, hogy nyugodtan lovagolhasson a többieken.
Amikor mennek azok a reklámok, ahol egymás kezét fogja egy fehér, egy fekete, egy sárga, meg egy piros gyerek nagy szeretetben, nos, azok az idilli képek addig tartanak, amíg van elég maszk. Ha nincs elég, akkor az általában úgy néz ki, hogy a fehér gyereken van, a többi meg nézi. Erre tartunk most. A népek baráti egymás mellett élése szempontjából ilyenkor mindig rezeg a léc. Lehet úgy dönteni, hogy tudatosan leverjük ezt a lécet, hogy csak a mi országunk számít és mindenki más pusztuljon el, de globális ügyeket így nem lehet megoldani.
Amíg nem lesz jobb mindnyájunknak, egyikünknek sem lesz jobb - ez az egyenlőtlenségek nagy tanulsága. Ha a társadalom jelentős része leszakad, ha kritikus többség érzi úgy, hogy semmi reménye sincs a jobb életre, az előbb-utóbb alá fogja ásni a társadalmi stabilitást és a békét, végső soron pedig felforduláshoz vezet.
Függetlenül attól, hogy a genetika mennyire befolyásolja az iskolai teljesítményt, a gazdasági és kulturális különbségekről tudjuk, hogy befolyásolják azt. A döntéshozók feladata lenne, hogy ezen különbségeket megszüntessék. Az emberek jobban tennék, ha abbahagynák az egyenlőség prédikálását, s tényleg tennének érte ott, ahol az elérhető.
A bőség korában élünk, amelynek történelmi jelentősége van. Soha nem állt több forrás az emberiség rendelkezésére. És soha nem volt nagyobb a szakadék szegények és gazdagok közt. Egyeseknek szinte elképzelhetetlenül több van, mint amennyire szükségük van. Másoknak meg semmijük sincs.
Vannak dolgok, amelyeket nem mindenki engedhet meg magának. Van, aki kocsival jár, másnak csak a sétálásra futja. A boltban az egyik vásárló olasz karácsonyi mazsolás kuglóffal zsonglőrködik a pénztár előtt, nem kevésbé szimpatikus embertársa pedig két nyavalyás zsömlére számolgatja az aprópénzét. Az ilyen társadalmi különbségeknek normális ember nem örül, de tisztában vagyunk vele, és nem úgy kell küzdeni ellene, hogy eltakarjuk őket, mint egyszeri autópálya-építő a szegénynegyedet fallal, hanem úgy, hogy teszünk a szegénység ellen. Mármint nem feltétlenül "mi", hanem elsősorban az ország vezetői.
Facebook
Pinterest