Szép szemek
Az ilyen szemekben
fekete tulipánok
párbajoznak örökké:
kardjuk csöngése puha csönd,
cseppenként elhullajtott vérük
hajnali harmat, lila árnyék
árvácskás szemedalján,
- hogy szeretem a szemed!
Tényleg szép szemeid vannak. Mint a galagonyabokor gyümölcse a szélben lengedezve. De... egyik madár sem enne belőle. Nem édes vagy keserű. Még mérgező sem. Semmit sem tud nyújtani. Teljesen hasztalan, üres gyümölcs. Senki sem bajlódik azzal, hogy felvegye, egyedül hagyják elfonnyadni, elrohadni. Majd meghalni.
Néha szeretnék
melletted lenni
nem lángolni, nem égni
nem szeretni
nem térdelni előtted
és vallomást tenni
csak nézni szép szemed
érezni illatod
s hallani lélegzeted
midőn a láthatatlan lég
benned életet teremt
csak nézni...
s akkor
könnyebb lenne az élet
akkor kicsit érezném
hogy élek.
Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük.
Szép szemed mélyén a felkelő nap ragyog.
Homlokodon vannak fénytűző csillagok,
Gyúlatlan gyulladnak,
El sosem hervadnak,
Áldott a fény: tavaszt vár!
Áldott a nap, a hó, az év, s az évnek
ama szaka, órája, perce s egyben
a szép ország is, melyben rabja lettem
két szép szeme bűvös tekintetének.
Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok!
Oly szép szemem ha volna,
Mint a tiéd,
Szívfoglaló hatalmát
Megérzenéd.
Rád néznék mindörökké,
Mint tiszta ég.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.