Rossz döntés
Egy férfi az elveiért elmegy a tűzig. De a lángok közé már csak a barmok lépnek be.
Van az, amikor belecsúszom. Amikor a döntéseim külön-külön jó döntések, és mégis, a végén, összességében egy orbitális hibává állnak össze.
Emberek haltak már meg tífuszban, pestisben, de attól, hogy rossz döntést hoztak, még nem. Mi olyan ijesztő abban? (...) Egyetlen olyan menedzsert sem ismerek, akinek - a hierarchia bármelyik szintjén is - egyetlen rossz döntés miatt kellett volna otthagynia az állását. Ha igen, akkor ez nem az első és nem az egyetlen volt, hanem az utolsó egy hosszú sorban.
Emberek vagyunk. Hibázunk. Rossz döntéseket hozunk. Nem jól mérjük fel a dolgokat. De ha egy sebész hoz egy rossz döntést, az nem olyan egyszerű. Az emberek megsérülnek. Véreznek. Ezért megküzdünk minden öltéssel. Szenvedünk minden varratnál. Mert egy hirtelen döntés, ami gyorsan és könnyen ugrik be, minden habozás nélkül, az az, ami egy életen át kísért.
Úgy rohangálunk össze-vissza, mint a rémült nyulak. Kétségbeesetten igyekszünk, hogy elkerüljük a rossz döntéseket, de a végén nem tehetünk mást, mint amit a szívünk diktál.
Az élet néha elér arra a reménytelen pontra, amikor a rossz döntés lehet a legjobb döntés. Mindegy, merre indul az ember. Néha muszáj egyszerűen csak elindulni.
Évekig építheted a jó híredet, de másodpercek alatt tönkre mehet. Pár rossz döntés és a mennyből a pokolba zuhansz.
Jó döntést csak tapasztaltan lehet hozni, a baj ezzel,
Hogy tapasztalatot meg csak sok rossz döntéssel szerzel.
Ha a döntést indulati tényezők befolyásolják, abból mindig rossz döntés lesz. Tekintet nélkül arra, hogy gyorsan vagy lassan hozza meg valaki.
Az élet rossz döntések sorozata, és csak reménykedhetünk, hogy szép, hosszú sorozathoz lesz szerencsénk.
A helyes döntés kulcsa a tapasztalat, a tapasztalat forrásai pedig többnyire a rossz döntések.
Minden azt súgja, hogy rossz döntést készülök hozni, de a rossz döntés is egy lépés.