Ösztönök
Milyen érzés lenne (...) gondolatok nélkül, pusztán ösztönből élni? Amikor nincs más, csak az éhség és az álmosság. Meg a vágy az év megfelelő szakában, de semmi szerelem, bűntudat, semmi remény. Túlélésre, nem gondolkodásra teremtett élőlényként létezni.
Az ember erény híján a legelvetemültebb és legvadabb, s a nemi élvezetben és evésben legaljasabb lény.
Az ösztön nem féli a legszellemibb büszkeséget sem, (...) még a legfölényesebb, legtartózkodóbb lény is kedélytelen megfizetni adóját a természetnek, s így az ember csak azt remélheti, hogy ez az emberivé, azaz állativá való alázkodás Isten akarata szerint a lehető legkíméletesebb, legszebb, lelkileg legemelkedettebb formában történjék szerelmes odaadás, tisztító érzés köntösébe burkolva.
Lehetetlen figyelmen kívül hagynunk, hogy a kultúra milyen mértékben épül ösztönlemondásra.
Aki ösztönlények között él, előbb-utóbb leszámol az észszerű következmények lehetőségével.
A test meg az elme gyakran egymásnak szegül, és az összehangolásuk, az együtthatásuk a lehetőségekhez mérten kiemelt fontosságú.
Merthogy évmilliókon át fejlődtünk olyan környezeti viszonyok között, amelyek nem sokban hasonlítottak a mai világra, gyakran hajlunk olyan vágyakra, félelmekre és közönyökre, amelyek se nem illenek, se nem illeszkednek napjaink valóságához. Aránytalan mértékben vonzódunk az azonnali és helyi szükségletekhez - zsírokra és cukrokra vágyunk (ami rossz azoknak, akik ezekhez könnyen hozzáférhető világban élnek), ugrásra készen figyeljük gyermekeinket a mászókán (miközben rá se hederítünk az egészségüket veszélyeztető jóval nagyobb kockázatokra, például hogy túltápláljuk őket zsírokkal és cukrokkal) -, miközben közönyösek maradunk az iránt, ami halálos ugyan, de "odaát" van.
Nincs annál fájdalmasabb, mint amikor szervi, állati részünk megakadályoz benne, hogy az értelmet szolgáljuk.
Néha azt mondjuk, ösztönösen érzünk valamit, és annak megfelelően is cselekszünk, mintha az ösztönünk valami vénséges tibeti bölcs lenne. Az ösztöneink néha jót súgnak, ám sokkal többször tévednek. Ha az ösztönök tévedhetetlenek lennének, sokkal többen kaszálnának nagyot Las Vegasban. Százmilliárd agysejtünk van, talán jobban tesszük, ha az agyunknak hiszünk.
Szegény emberi lények! Az ösztöneik ide-oda vonzzák őket, és csak kevesen, nagyon kevesen tudnak ellenállni.
Hát ennyi az ember. Állat. Indulatos, meggondolatlan állat, saját ösztöneinek prédája, ösztöneinek, melyek arra valók, hogy átörökítse az életet, ehelyett a legidiótább dolgokra sarkallják.
Minél fejlettebb a személyiség, minél emberibb, annál nagyobb mértékben ura ösztöneinek. Az emberré válás útja az ösztönöktől az érzelmeken át vezet a tudatos magatartás dominanciájáig.
Életünk legfontosabb döntéseit is gyakran hozzuk meg zsigerből. Sokan és sokszor ámítjuk magunkat azzal, hogy megfontoltan, az eszünkre hallgatva fundáltuk ki a következő lépésünket. Ezt hol elhisszük, hol nem, visszatekintve azonban általában világossá válik, milyen fontos szerepet játszott a döntés meghozatalakor az ösztönök és megérzések rejtelmes egyvelege.
Facebook
Pinterest