Orvoslás
Gyógyítani a legszebb érzés a világon. És a betegünket meggyógyítani a sikernek olyan érzése, amiről a külvilágnak fogalma sem lehet. Ezt csak mi orvosok magunk érezzük a maga teljességében.
Az orvosi hivatás szent, mint a papé, talán még ennél is szentebb. Ebből következik, hogy hivatásunk nem üzlet, hanem művészet.
Vannak gyógyszerek, amelyek elsősorban az orvosokra hatnak, mert a beadásuk nélkül rosszul érzik magukat.
A jó prognózis a neurológus azon vágyának kifejezése, hogy szeretné, ha a betege javulna, és a szakmai siker vagy jutalom reményében indokolatlan bizakodásra vetemedik.
Negyvennyolc nappal ezelőtt fejeztem be az orvosi egyetemet, kitűnő eredménnyel, de a kitűnő diploma meg a sérv - az két teljesen külön dolog.
Nem nagy teljesítmény előírni egy diétát. Elérni, hogy a páciens tartsa is hozzá magát, az a nehéz ügy!
A gyakori orvosi beavatkozások megszűnése azt eredményezi, hogy csökken a beteg stressz-szintje, és a betegség kikerül életének fókuszpontjából. Ha mindennap úgy kelsz fel, hogy a fejfájás jelei után kutatsz, akkor biztosan érzed majd a tüneteket.
Soha nem egy betegséget kezelek, hanem mindig egy embert. Az orvoslás sokkal több a nagy erőfeszítésekkel járó, sikeres beavatkozások kivitelezésénél. És sokkal több a kezelések alkalmazásánál is.
A halál a legpontosabb mérce, mivel egyértelmű és végleges. Ha a páciens teste oszlásnak indul, még a legmakacsabb orvosnak is be kell látnia, hogy kezelése nem vált be.
Az orvosok és a gyógyszerészek hajlamosak a (...) betegeket hibáztatni az engedetlenségükért, a tétlenségükért és a tévedésükért. Azt mondják, elvezetheted a lovat a vízhez, de ha nem akar inni...
A pszichológusok sötéten látják az ilyen ítélkezést. Mi azt feltételezzük, hogy ha a beteg nem követi az orvos tanácsát, az az orvos hibája, nem a betegé. Úgy hisszük, hogy az orvos felelőssége olyan tanácsot adni, amit követni fognak, olyan beavatkozást ajánlani, amit tiszteletben tartanak, együtt dolgozni a pácienssel, amíg el nem érik a kívánt hatást, és ellenőrizni az eredményt, hogy minden rendben zajlott-e.
Az orvoslás eredendően egy önzetlen, altruista törekvés, melynek lényege, hogy az embereken segítsünk és így tovább, mégis, ma már az egész üzlet, ami azt illeti, a legnagyobb üzlet a világon. Ami komoly gond, mert ha így van, akkor adódik a kérdés, hogy mi a cél? Segíteni az embereken, vagy pénzt keresni?
A beteg személyisége és életeseményei adják meg a végső formáját annak, ahogyan egy-egy betegség megjelenik, ahogyan reagálni fog erre, és amilyen kimenete lesz. Ha veszünk száz egészséges embert, akik pontosan ugyanolyan sérülést szenvedtek el, százféle reakciót fogunk kapni. Ezért az orvoslás is a maga nemében művészet.
Facebook
Pinterest