Ölelj meg
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek majd,
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt!
Szoríts magadhoz még, most mennem kell,
minden könnycseppem kér, hogy engedj el.
Ez a pillanat üldöz, s fogva tart, ez végtelen harc.
Csak egy pillanat kell, hogy érezzem,
csak egy érintés még, hát fogd a kezem.
Kérlek, töröld le most a könnyeidet,
szeress, míg lehet.
Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten,
És szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.
Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövő sötét világ.
Késlekedsz még? jőjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
Gyorsan száll az ifjuság.
Nézd, milyen szép az éjjel,
Ránk köszönt csillagfénnyel,
A Hold mily fényesen ragyog,
És én oly boldog vagyok,
Jöjj, ne félj, senki se lát,
Bújj hozzám, ölelj át...!
Ne mondj semmit sem. Csak szeress, csókolj meg, ölelj magadhoz, melegíts fel, és éreztesd velem, hogy milyen szerencsés vagyok.
Ölelésed kábít, édes,
Csókolj meg, míg rám tör a kóma,
Ölelj, te kis szenvedélyes,
Szeretni jobb, mint a szóma.
Mennyire szeretlek!
érzem, ez szinte fáj.
Töröld le könnyemet
becéző szavakkal
és ölelj magadhoz
ezen az éjszakán.
Elég a beszédből. Nagyon sokat csalódtunk egymás szavában. Ne mondd, hogy szeretsz. Ölelj meg, ha mersz. Ne mondd, hogy gyűlölsz. Ölj meg, ha tudsz.
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám, kérlek, nehogy elrontsam,
Bújj mellém, jó így, csak összefonódva,
Védjük kis világunk a világtól óvva.
Ne sírj kedves,
ne nézz hátra,
ölelj engem utoljára!
Ölelj engem két karodba,
úgy, mint régen.
Minden könnycsepp
egy-egy csillag fenn az égen.
Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban
Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig
Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig.
Facebook
Pinterest