Nyugalom
A boldog életnek bizonyos fokig föltétele a csendes élet, mivel az igazi életöröm csak a csend és nyugalom atmoszférájában tud megfoganni.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Mire van szüksége egy embernek? Nem sokra. Egy kevés édességre, egy jó történetre, ezekhez időre és helyre, egy vázára, benne kardvirágokkal, és két jó barátra. És két dombtetőre: az egyiken állnánk, a másikat néznénk. És két szemre, hogy az eget pásztázzuk és várjunk.
Minden rendben lesz. (...) Nem olyan rossz megoldás így állni hozzá az ismeretlenhez, amikor már épp szembesülnie kell vele az embernek.
Még a legborzalmasabb válságok közepette is kell, hogy rejtőzzék benned némi nyugalom.
Oszd meg másokkal is. Amit adsz, megváltozik, s kevésbé érzed majd a kifosztottságot.
A csönd és a nyugalom nem fejleszti a jellemet. Csak a szenvedés és a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel az ambíció és jön el a siker.
A nyugalom és a megelégedés nem az emberen kívül van, hanem benne magában.
A gyűlölet még soha nem oldott meg semmit. A nyugalom igen.
Az ember lassan már nincs is jelen a saját életében. Bármit csinálunk inkább, csak hogy elűzzük a csendet, és mindig az az új dolog éltet minket, amibe éppen belefogunk. Sms-ezünk, zenét hallgatunk, bekapcsoljuk a rádiót, vagy csak hagyjuk elkalandozni a gondolatainkat, ahelyett hogy megfékeznénk őket, és kizárnánk a világot egy pillanatra.
Társas lények vagyunk mi, emberek. Ezért fontos, hogy elérhetőek legyünk. Egyedül nem létezhetünk. De néha kapcsoljuk ki a telefonunkat, üljünk le, hunyjuk le a szemünket, vegyünk mély lélegzetet, és gondoljunk valami másra. Vagy ne gondoljunk semmire. Nevezhetjük ezt meditációnak, jógának, mindfulnessnek vagy egyszerűen józan észnek. Mindegyik jótékony hatású.