Nagy kérdések
Vártam, hogy a sármos herceg - Mr. Mesebeli, vagy nevezzük bárminek - megváltoztassa az életem: beleszeretek, és minden megváltozik. Furcsa, mert megtörtént, de nem úgy, ahogy elképzeltem. Az az igazság, hogy a sármos herceg sokféle alakban jöhet, mert - lássuk be - nincs két egyforma herceg. Nem egy sablonból lépnek ki mind. Nincs tökéletes férfi, csak olyan, aki neked tökéletes.
Nem kell mindig a legjobb megoldást keresni: az egyetlen tökéletesen megfelelő személyt, a nagy Őt. Valószínűleg több olyan ember is van, akivel összeillünk, akivel boldogok lehetünk.
A nap eljön. Amikor az értéket értékelnéd. Az igazit. Amikor nem az lesz a fontos, hogy a másik mivel érkezik. Csak az, hogy mit hoz. Nem a pénztárcájában, nem ékszerdobozban. Hanem belül. Amikor nem az lesz a fontos, hogy mije van. Hogy van-e autója, háza, bankbetétje. Hanem az, hogy van-e szíve. Amikor nem azt nézed, hogy el tud-e vinni utazni. Hanem az, hogy szárnyalhatsz vele. Amikor nem az számít, hogy aranykalitkába zár téged. Hanem az, hogy a szívébe. Amikor nem az lesz a fontos, hogy ki nézi szépségedet. Hanem az, hogy ki lát téged. Amikor tudni fogod, ki az, aki önmagadért szeret. Igen, a nap eljön. De vajon téged itt talál-e még?
Egy nőtől nagyon ritkán hallhatjuk azt, hogy bár nem az a bizonyos illető az igazi, de addig jó lesz, amíg nem jön a herceg fehér lovon. Viszont, ahogyan egyre idősebbek leszünk, úgy jövünk rá, hogy a nagy ő nem is olyan nagy. Csak olyan éppen, hogy közepes. És nem azért, mert mi alább adnánk az igényeinket, sőt. Éppen, hogy magasabbra tesszük a mércét, mert felnőtt, érett nőként nem kergetjük a boldogságot lepkehálóval, nem hajtjuk, mint a vadat.
Az életben néha kockáztatnunk kell, szívem. Külsőre bármilyen lehet a Nagy Ő.
Olyan ő nekem, mint a szerencsecsillagom. Az egyetlen dolog, amit követnem kell.
Ne úgy képzeld el, hogy akibe beleszeretsz, az az "igazi". Senki nem születik lelki társnak. Csak valaki mellett lesz azzá.
Amikor 16 éves vagy, mindenkibe beleszeretsz. 17 évesen megismersz valakit, akit különlegesnek hiszel, de hamar 18 leszel, és már túl is vagy az első csalódáson. Mire betöltöd a 19-et, megtalálod azt, akit mindig is kerestél, de az érzések gyorsan változnak, és 20 évesen újra kezdenél mindent. De legbelül tudod, hogy valaki csak rád vár.
A nagy őt leginkább egy szóval tudnám leírni. A nagy ő maga a Szerelem. Amíg vakok vagyunk, és nincsenek hatalmas elvárások, addig létezik a nagy ő. Ha már ott van a levegőben az "ez sem tetszik benne, az is idegesít benne" érzés a másikkal szemben, akkor a szerelemnek annyi.
Aki hibátlan társat keres, társ nélkül marad.
Mindnyájunknak megvan a magunk párja a szerelmi örömhöz. Sokszor csak későn akadunk rá. Némelyek sohasem.
Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Ő az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét!
Úgy jövünk a világra, hogy mindenkinek előre ki van jelölve a párja. Sokan egy életen át keresik, s nem találják meg.
Mindenkinek megvan a maga társa. Mintha a két lélek egy volt volna, ott, ahonnan minden élet ered, s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a földön, ezen a rendetlen csillagon. S a két léleknek keresnie kell egymást. Meg kell találnia egymást, különben örökre hiányzik a szívének a fele. S ha meg nem találja egymást, s nem a maga felével egyesül, holtáig érzi a tévedését, szívének a hiányosságát, csonkaságát.