Mindennek vége
Semmi sem tart örökké. Ez tudományos tény. A dolgok megtörténnek, majd véget érnek, és soha nem kapjuk vissza őket.
Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Amikor minden összeborul körülötted, abban az a legrosszabb, hogy a romoktól nem látsz se előre, se hátra, és úgy érzed, mindennek vége. Ilyenkor tudnod kell, kire számíthatsz, és ki az, akitől meg kell szabadulnod, különben sosem állsz talpra.
Ha mindennek vége lesz, nem marad más, csak a szerelem, amely megmozgatja az eget, a csillagokat, az embereket, a virágokat, a bogarakat, és mindenkit rávesz arra, hogy járjon a jégen, és egyszerre tölt el örömmel és félelemmel, de ami a lényeg: mindennek értelmet ad.
Az álmokkal az a baj, hogy az ember akkor tudja meg, hogy álmodott, mikor fölébred. Mikor már mindennek vége.
Mindennek vége van egyszer. Mindnyájan menet közben élünk. A körülöttünk lévő tárgyak a mi mozgásunkhoz képest egyszer csak elmaradnak. Ezen nem lehet segíteni. Ha valaminek itt az ideje, hát elvész. Csak addig van jelen, míg el nem jön megszűnésének órája.
Tűrni kell, tűrni, tűrni, valahogy majdcsak lesz, olyan még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna, meg aztán egyszer mindennek vége van, mert egyszer mindennek vége kell legyen, olyan nincs, hogy valaminek sosincs vége.
Vége van, mindennek vége.
Be oda a sűrüségbe -
Leborulva, elfeledten
Megsiratni, hogy születtem!
Mindennek vége szakad egyszer. Minden egyes másodpercben valahol a világon átutazik valaki az ismeretlenbe. Gyakran tapasztalta, hogy az életet a haláltól elválasztó nagy forgóajtó állandóan mozgásban van. A végtelenség emberi elme által felfoghatatlan egyenletében a halandó élet jön-megy szempillantás alatt. Hogy hogyan és miért, talán jobb is, ha rejtve marad. Az egyetlen ésszerű dolog, amit az ember tehet, hogy megy a maga útján, és megpróbál élni az esélyeivel, amíg nem neki forog az ajtó.
Hogyha rossz úton jársz, sohase feledd,
A fölöttes erő átjár és mindig ott lesz veled,
Csak tedd össze a kezed és nézz fel az égre,
Csak akkor essél térdre, mikor már mindennek vége.
Mindegy, hogy egy kicsivel több vagy kevesebb tehetsége van-e az embernek, hiszen mindennek vége lesz úgyis.
Facebook
Pinterest