Mi a szerelem
A szerelem különböző emberek közötti olyan törekvés, amely a különbségek kiegyenlítésére törekszik. Ezért mint törekvés, átmenetileg harmonikus lelkiállapotot eredményez, célját tekintve azonban reménytelen.
A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér.
Egész életemben úgy gondoltam, hogy a szerelem egyfajta önkéntes rabszolgaság. Ez hazugság: csak akkor van szabadság, amikor szerelem is van. Aki teljesen át tudja magát adni az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán. És aki igazán szeret, az szabadnak érzi magát. (...) A szerelemben senki sem bánthatja a másikat. Mindannyian felelősek vagyunk azért, amit érzünk, és soha nem hibáztathatjuk a másikat emiatt.
A szerelem a függőségek legveszélyesebb fajtája. Szerintem legalábbis. Az embert teljesen kifordítja önmagából. Egyszer a pokolban érezzük magunkat, másszor pedig mintha a vízen járnánk. Lefegyverez, alkalmatlanná tesz minket bármi másra.
- Honnan tudod, hogy Szerelem? - A nagymamámnak volt egy igen érdekes elmélete. Azt mondogatta, jóllehet úgy születünk, hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa, magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van... oxigénre, meg egy gyertya segítségére. Csakhogy ez esetben az oxigénnek példának okáért a szeretett személy lélegzetéből kell származnia, a gyertya lehet bármiféle érintés, simogatás, szó vagy hang, amely elsüti a robbanókészüléket és lángra gyújtja az egyik gyufát. Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket. Bensőnkben kellemes meleg árad szét, amely az idő múlásával lassan-lassan elenyészik, míg egy újabb robbanás fel nem éleszti.
A szerelem mindent jelent. A legjobbat és a legrosszabbat, a kellemeset és a kellemetlent.
Azt kérdeztem magamtól, tudom-e egyáltalán, mi az, amit keresek, mit jelent a szó, hogy "szerelem" a maga tiszta és érintetlen tartalmában? És akkor, amikor ezen gondolkodtam, különös módon a Balatonra gondoltam. Mindig is nagyon szerettem a Balatont. Csak úgy, elvárások nélkül, önmagáért. A tónak sosem mondtam, hogy barna legyen, vagy szép kezű, mert akkor fogom csak igazán szeretni. Nekem a Balaton mindig csak a Balaton volt, szürkéskék és zöld, nyugodt és dühös, lágy és izgalmas. Gyönyörű. Nem akartam én tőle semmit, csak szeretni. Hűséges voltam a Balatonhoz, mert sosem ígértem neki semmit. Nem használtam nagy szavakat, nem esküdöztem, nem is kötöttem hozzá magam. Csak szerettem.
Nem biológia a szerelem (akkor az állatok is szerelmesek lehetnének), hanem pszichológia. (...) Mert az benne a csudálatos, a gyönyörű, hogy (ez még biológia) ezer és tízezer hozzám való fiú közt itt van ez az egyetlenegy (most jön a pszichológia), aki ezer és tízezer hozzá való lány közül csakis engem akar, engem választ, engem szeret, és végleg elszánta magát, hogy hozzám kösse az életét. Így leszünk egymásnak a legfontosabbak... épp ez a szerelem! Amikor a lány meg egy fiú eljut odáig, hogy kölcsönösen, egyik a másikat a világon mindenkinél fontosabbnak érzi.
Régebben úgy gondoltam, hogy ez a szerelem: annyira jól ismerni valakit, mintha a saját részünk volna.
Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. (...) Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék.
- Mi a szerelem (...)? Mi az, amit érzel? Mi az, amit érzek? - Hallgass! Szeress! (...) A szavak nem jelentenek semmit, nem tudom általuk neked átadni magam, a beszéd oly esetleges és suta, képtelen kifejezni, amit érzek.
A szerelem piciny magocska, melyet a fagy elpusztíthat, de egy igaz kebel mélyén dobogó becsületes szív éltető melegétől körülvéve (...) csodás virágba szökken.
Mi a szerelem, ha nem az, hogy azt mondom, amit valóban mondani akarok? Mi a szerelem, ha nem az, hogy akkor ölelek, amikor valóban ölelni akarok? Mi a szerelem, ha nem az, hogy önmagam lehetek? Ha nem ez a szerelem, akkor minek a szerelem?
Azt hittem, a szerelem olyan tavaszi nyugtalanság. Só, paprika az élethez. Pedig a szerelem maga az élet.
Facebook
Pinterest