Menekültek
Az új szót mindig én töltöm föl tartalommal! A menekült szóban van tartalom, ő valami elől menekül, tehát van a szóban egy erkölcsi ellenpont; lebombázták a földjüket, levágták a kezüket, és X napja nem ettek. A migránsról nem merül fel, hogy miért van itt, csak az, hogy itt van.
Élsportolók könnyebben szerzik meg az állampolgárságot. A sportos menekültnek magasabb az árfolyama, mint a politikainak.
A "gazdasági menekült" itt szitokszónak számít, mivel az, hogy az életminőségedet napi két csontszáraz szendviccsel javítsd, nem egyetemesen elismert emberi jog. A Genfi Konvenció erről a következőképp határozott: a szegénységbe bele szabad halni, a golyókba nem. Utóbbi ugyanis mégiscsak elég szégyenletes a demokráciára nézve.
Mindig megdöbbenek azon, hogy az emberek mennyire magától értetődőnek tartják a békét. Én mindennap hálát adok érte. Nem mindenkinek jut béke. Férfiak, nők és gyerekek milliói élnek háborúban, számukra a valóság az erőszakról, elpusztított otthonokról és ártatlanul kioltott életekről szól. Ha pedig biztonságban akarnak élni, egyetlen választásuk marad: elhagyni az otthonukat, és a menekültlétet "választani". Nem mintha ez valódi választás lenne.
A menekültek is átlagos, hétköznapi emberek. Az egyetlen különbség köztük és közted, hogy ők egy konfliktus közepén találták magukat, és hátra kellett hagyniuk az otthonukat, szeretteiket, az addigi életüket. Hogy miért tettek mindent kockára? Azért, mert ez a választás nagyon sokszor életről és halálról szól. Ők pedig, akárcsak az én családom, az életet választották.
Ha menekült vagy, sok minden más mellett azon is aggódsz, hogy nem jelentesz-e terhet másoknak.
Sokak szerint a menekülteknek csupán két dolgot szabad érezniük: hálát a befogadó ország iránt és megnyugvást, hogy biztonságban vannak. Akik ezt gondolják, azoknak fogalmuk sincs, hogy milyen érzelmek kavarognak valakiben, amikor mindent hátra kell hagynia. Nemcsak az erőszakot hagyják maguk mögött, amit többségünk csak a tévéből ismer, de mindazt, amiért szerették a hazájukat. Ez mintha nem jelenne meg a menekültekről és a belső menekültekről szóló közbeszédben. Főként azon van a hangsúly, hogy jelenleg hol vannak, és nem azon, hogy mi mindent vesztettek el időközben.
Gondolom, minden menekültre igaz ez a látszólagos ellentmondás: hálásak az új életükért, amiért a régi életük fájdalmas elvesztésével fizettek.
A leggyakoribb menekülttörténetek, amiket hallunk, olyan emberekről szólnak, akik még most is veszélyben forognak, és az életben maradásért küzdenek. Éppen ezért azt hisszük, hogy amikor új otthonra találnak, véget ér a történetük. Pedig épp csak elkezdődik egy másik.
Vállalj önkéntes munkát, írj figyelemfelhívó leveleket, lépj be egy menekülteket segítő csoportba, vagy hozz létre egyet magad, legyél kedves az új diákhoz az iskoládban, aki menekültként most kezdi újra az életét! Tedd meg, amit csak tudsz! Az empátia mindennek a kulcsa. A nagylelkű gesztusok, legyenek akár kicsik vagy nagyok, jobb hellyé teszik a világot, és segítenek begyógyítani a sebeket.
Az előcsalogatott és felfűtött negatív érzelmek tudják egy családdá, egy politikai közösséggé kovácsolni az embereket. És innen már csak egy lépés, hogy szembekerüljenek bármely más közösséggel, például a külföldiek, idegenek, a menekülők közösségével - ha ezt a politika úgy akarja.
A menekülthullámot a világ egyetlen társadalma sem tudja átvészelni anélkül, hogy a civil lakosság is ne gyürkőzne neki, hogy segítsen.
Gyakran évekbe telik, amíg az illegális bevándorlók visszafizetik az új életre szóló jegy árát. Az embercsempészet a szolgaság egy formája, amelyben a "kereskedőket" maguk a szolgák fizetik ki.
Afgánok és szomáliaiak, és irakiak, és eritreaiak, és szírek. Mind türelmetlenül várjuk a napkeltét, mind rettegünk is tőle. Mindannyian otthont keresünk.
Facebook
Pinterest