Költészet
A bűvészet nagyon sok mindenben hasonlít a költészethez. A költő a szavakat manipulálja, a bűvész pedig a tárgyakat. Felülemelkedünk a hétköznapok valóságán azért, hogy valami költőit, gyönyörűt, valami bensőségest hozzunk létre.
Az írásnak, az írástudóknak nagy felelőssége van, társadalmi felelőssége: minden, amivel az ember találkozik, a költészet témája. Márpedig életünk nagyobb részét a társadalmi, politikai gondok teszik ki, és ha valaki ezek kifejezéséről lemond és csak öntörvényű szóművészetnek gondolja a költészetet, az nagyon téved és nagyon megcsonkítja a saját életét és a saját művészetét is.
A költőnek semmi nem tabu, minden a költészet tárgya, amivel az életében találkozik.
Az igazi haikunak olyan egyszerűnek kell lennie, mint a zabkása, de mégis láttatnia kell velünk a valódit, mint minden idők alighanem legnagyszerűbb haikuja, ami így szól: "Nézd, hogy ugrál a veréb a verandán át nedves lábakkal." Ez Siki. Látod a nedves lábnyomokat, mint valami látomást a fejedben, ugyanakkor ebben a néhány szóban látod a sok esőt is, ami aznap esett, és szinte érzed a nedves tűlevelek illatát.
Határtalanul gazdag világban élünk, a különböző szegmenseit föltárni és más által is átélhetővé, megláthatóvá tenni, ez költői feladat.
Amikor a hatalom az arrogancia felé visz, a költészet emlékezteti az embert a korlátaira. Amikor a hatalom leszűkíti az ember érdeklődési körét, a költészet idézi fel számára a létezés gazdagságát és sokszínűségét. Amikor a hatalom megront, a költészet megtisztít.
A költészet olyan, mint a szenvedély - nem kell szépnek lennie; az a jó, ha letaglózó és nyers.
A jó vers élőlény, akár az alma, ha ránézek, csillogva visszanéz, mást mond az éhesnek s a jóllakottnak és más a fán, a tálon és a szájban, végső tartalma, vagy formája nincs is, csak él és éltet.
Semmi sem olyan jellemző egy költőre, mint a képei, hasonlatai. Mutasd meg hasonlatodat, és megmondom, ki vagy, mondja a kritikus a költőnek.
A költészet inkább az általánosat, a történelem az egyedi eseteket mondja el.
Az igaz édes testvére a költészet alap elvének: a szépnek, sőt a művészet és költészetben egygyé olvadnak, mert a valódi szép egyszersmind igaz is.
Facebook
Pinterest